12. Rész

(Szikra szemszöge)Már késő este volt, amikor új szigetet találtunk. Olyan jó érzés volt újra érezni a talajt a lábam alatt. De komolyan. Egy csomót repültünk. Remélem, hogy hamarosan megtaláljuk Dreamyt. Már alig várom, hogy újra lássam. Halásztunk egy kicsit, majd elmentünk aludni. Olyan jó álmom volt. Dreamy és én repkedtünk a felhők között, és semmi gondunk nem volt. Aztán leszálltunk a partra, és belevetettük magunkat a vízbe. A szél csendesen fújdogált, a madarak csicseregtek, a tenger lassan hullámzott. Nem is lett volna jobb alkalom egy kis vízi csatára. A vízben nevetgéltünk, és beszélgettünk. Ekkor viszont arra ébredtem, hogy egy kis sárkány bujkál a a szárnyam alatt. Bekukkantottam, és egy kis rózsaszín szőrgolyó feküdt ott.
- Mi a baj?- Kérdeztem a reszkető szőrcsomótól
- Nagyon félek.- Nézett rám
- Hogy hívnak?- Kérdeztem
- A nevem Paris. Te ki vagy?-
- Engem Szikrának hívnak. Miért félsz?-
- Mert egy gonosz ember megakart ölni egy kisfiút. Beeresztett egy sárkánygumót, és egy fúria majdnem megölte a fiút.-
- Milyen fúria?!- Néztem rá idegesen
- Hát.. Nem nagyon emlékszem. Az biztos, hogy egy felnőtt lány fúria volt.-
- Dreamy!- Pattantam fel
- Ismered?- Nézett rám kíváncsian Paris
- Igen. Már több napja őt keresem a barátaimmal. El kell vezetned hozzá!-
- Nem! Én nem megyek vissza oda!- Kuporodott össze
- Igérem, nem lesz semmi baj. Megvédelek.- Néztem a szemébe
- Biztos?-
- Igen.- Mondtam, és megöleltem
Szegényke biztos régóta egyedül van. Olyan, mint én amikor kicsi voltam.
- Gyere, pattanj fel a hátamra, és elviszlek.- Mosolyogtam
- Oké. De ugye nem lesz semmi baj?- Nézett rám a szemeivel
- Nem lesz semmi baj. Hiszen megígertem. Az ígéretem pedig megtartom.- Mondtam, majd Paris felmászott a hátamra.
Szépen lassan és óvatosan átkeltünk az erdőn, és megpillantottunk egy arénát.
- Ez az! Itt voltak.- Mutatott az arénára Paris
- Akkor most megnézzük, hogy ki van ott. Nem lesz semmi baj.- Indultam el
Bekukkantottam a rácsokon, és kit pillantok meg?! Hát Dreamyt!!! Végre megvan! Gyorsan visszamentem a többiekhez, és szóltam nekik.
- Srácok! Megtaláltam Dreamyt!!- Ébresztettem fel őket
- Szikra feküdj vissza. Majd holnap megnézzük.- Mondta Berry
- Nem nem nem!!! Végre megtaláltam, most már nem adom fel!- Kiabáltam
- Szikra, ezt csak képzelted. Feküdj vissza.- Mondta Berry
- Akkor majd én megmentem!-
Parissel a hátamon, rohanva visszatértünk az arénához. El se hiszem, hogy végre megtaláltam!
-Most hova megyünk?- Kérdezte Paris
- Kiszabadítjuk Dreamyt.- Mondtam, és elkezdtem gondolkozni a terven.
- Hmm... Kitaláltam valamit.- Mondtam
- Az lesz, hogy várunk még egy kicsit, utána pedig berontunk és kiszabadítjuk őket.- Néztem az őrökre
- Oké.- Mondta Paris, majd tüsszentett egyet.
Ezt szerintem az őrök is meghallották, ugyanis egy hatalmas csoport viking közeledett felénk. Paris elbújt a szárnyam alá, én pedig támadó pozícióba álltam. A hatalmas csoport gyorsan közeledett felénk. Kilőttem pár plazmabombát, amivel sikerült lelassítanom őket. Aztán felkaptam Parist, és elrepültünk. Vagyis majdnem. Egy furcsa, (szerintem) idegbajos ember elkapta a farkamat, így nem tudtunk elmenni.
- Most mi lesz?- Nézett rám Paris
- Nem tudom.-
Az idegbajos elkezdte ráncigálni a farkam, míg már nem bírtam, és lezuhantunk. Klassz. A tüzem kifogyott, és hatalmas horda áll körbe. Mit tegyek? Ha minket is elkapnak, nem lesz esélyünk kiszabadítani Dreamyt. Ismételten próbáltam elrepülni, de nem ment. Az az ember nem hagyott elmenni minket. Mikor már nagyon elegem volt, nekitámadtam. Az őrségnek szerintem ez nem tetszett, így minden erejükkel próbáltak leszedni róla. Szépen összekarmolásztam az arcát, a karjait, majd leterítettek egy hálóval. Lekötöztek, majd elvittek egy ketrecbe.