11.rész

(Dreamy szemszöge)

Reggel egy hang ébresztett fel.

-Elmacskásodtunk?-kérdezte egy ismerős, vidám hang. Kedvesen megfordultam és felemelkedtem. Philiph állt nekitámaszkodva a ketrechez. Egy kedves hangjelzéssel üdvözőltem. Vissza köszönés képpen rám mosolygott.
-Jól érzed itt magad?-kérdezte barátságosan. Ó mennyit tudnék neki mesélni, de nem érti amit mondok. Válaszul bólintottam és oda sétáltam hozzá. Phil elkezdte nézegetni a ketrecet, hogy hogyan szabadíthatna ki. Mikor meglátta hogy érdeklődve nézem, hátrált egy kicsit. Gyorsan kinyitottam az ajtót és már előtte is álltam. Kicsit furán nézett rám, de vállat vont és újra kérdezett:
-Segítsek kijutni? Tudom a kivezető utat.-mosolygott rám. Én is kedvesen rá mosolyodtam mire összehúzta a szemeit és felém indult. Nem tudtam hova tenni egyhítettem a mosolyomon.
-Hogy tudod így fogatlanul megenni a halat és életben maradni?- nézegette a "fogsorom" ami ebben az esetben be volt húzva. Abban a pillanatban kiengedtem a fogaim mitől hatra hőkölt a fiú. Erre hangosan felnevettem. Aztán megindultam be a zárkámba ahova a barátom is követett. Bezártam az ajtót és ránéztem. A falnak neki dőlve ült és rajzolt. Oda mentem megnézni hogy mit rajzol. Egy Éjfuria volt az. Épp az állkapcsomat próbálta megvalósítani de nem ment neki fejből. Így elé ültem és kinyitottam a számat. Egy pillanatra felnézett és mosolyogva nyugtázta a segítségem.Így letudtam foglalni míg én gondolkozom. Szóval ki kéne jutni. De hogyan? Ha jön a haverom is akkor bajba is kerülhet. De egyedül nem maradhat itt. Túl életképtelen hozzá. Hozzátéve Howl és Amazon sem maradhat itt. Visszanéztem a fiúra de nem volt a helyén. Idegesen és ijedten keresni kezdtem majd hallottam egy felkiáltást.
-Áu!-gyorsan az oldalamra néztem ahol Philiph volt és attól tartok, hogy épp tanulmányozta a szárnyam és véletlenül arcon csaptam vele. Arcát fogva nézet rám mire bocsánat kérően hozzádőrgőlöztem.
-Nincsen semmi baj, csak fáj...-felelte aztán a kezével simogatni kezdte az érintett helyet mire orvos ként "megvizsgáltam" aztán " el láttam a sebesültet", ami abból állt hogy megnéztem mintha értenék hozzá majd megnyaltam. Erre mindketten felnevettünk. Aztán hamar abbahagytuk mert egy embert hallottunk közeledni. Philiph kétségbe esetten keresett búvóhelyet mire én csak lefeküdtem és bezártam a szárnyaimba. Mielőtt ide ért az ember benéztem a szárnyaim közé mire a fiú egy kézjellel jelezte hogy jól van. Megnyugvásként rávigyorogtam aztán "kibújtam a bunkerből". Az ember ott állt a ketrec ajtóm előtt.
-Jó reggelt, Mrs. Éjfúria. Remélem jól aludtál mert ma már elkezdjük a kiképzést.-vigyorgott rám Dagur, ugyanis ő szánta rám magát hogy meglátogasson. Kedves.
-Grrr...-feleltem.
-Ezt igennek veszem. Majd jövök érted.-válaszolt majd ott is hagyott. Kicsomagoltam Philiph aki elhúzott szájjal nézett rám.
-Én megyek. Biztos keresnek már. Ott leszek az arénánál, majd segítek ha tudok. Mi legyen a neved?-nézett maga elé gondolkozva. Hirtelen felindulásból megfogtam egy botot ami érdekesen bent volt nálam és megpróbáltam le írni a nevem amit még apukámtól tanultam. A fiú furán nézett rám majd az alkotásomra. Összehúzta a szemeit és olvasta:
-Dr-Dre-Dream-Dreamy?-nézett végül rám mire vigyorogva kontanstáltam, hogy igen, így hívnak.
-Oké, akkor majd találkozunk, Dreamy-és indult a ketrec ajtóhoz. Még egyszer hátra nézett segítség kérően, mire kinyitottam az ajtót majd elballagott. Addig leültem és gondolkoztam. Nem sokáig sikerült mert nem sokkal később Dagur állt az ajtóm előtt.
-Kész vagy, Mrs. Night Fury? Bocs de így jobban tetszik.*gonosz kacaj* Gyorsan!-mondta az embereinek akik bejöttek hozzám és kötöztek rám valami hámot(?) meg a számat is bekötözték. Lassan kivezettek és elvezettek az arénához ahol fent már ott volt Phil. A hüvelykujját felmutatva jelezte hogy minden rendben lesz. Bevezettek majd elengedtek. Bent már vált rám pár viking báb akiket le kéne lőnöm. Vicsorogva hátra néztem Dagurra aki gonoszul "vicsorgott".
-Azt hitted hogy ez ilyen könnyű lesz?-mondta majd fellűlről leengedett egy sárkány gumót. Ijedten hátráltam pár lépést, hogy ne legyen hatása. Aha, persze. Akkora volt hogy az egész arénát betöltötte a hatása. Próbáltam visszatartani de nem sikerült. Összeszűkült a pupillám és irányíthatatlan lettem még számomra is. Majd akkor bedobtak vagy 10 darab angolnát. Mivel nem láttam hogy mi az így automatikusan indultam meg enni egyet, mert azt hittem hogy hal.
-Dreamy, Ne!!-kiabált utánam a barátom de mivel nem láttam nagyon semmit így csak a a fülemre hagyatkozva nézegettem minden felé.
-Ne edd meg! Az nem hal! Angolna! Tudod, bajod lesz tőle!-kiabálta mire Dagur szúró szemmel nézett rá. Gyorsan felsietett hozzá. Én közben a hang után oda mentem az aréna széléhez és hallgattam az eseményeket. Dagur megfogta Philiph felsőjét és felemelte a földről.
-Hogy merészeled, hogy parancsolsz az Éjfúriámnak??-kérdezte mérgesen.
-É-é-én, cs-cs-csak...-dadogta a fiú. Próbáltam ki saccolni hogy hol lehetnek és löttem egy plazma bombát. Véletlenül majdnem eltaláltam őket. Huppsz. Dagur magához szorította a shidert és elgondolkozott. Egyszer csak fogta magát és lehajította hozzám Philiphet. A fiú feltápászkodva, félve rám nézett. Mivel én még mindig a falat bábultam, megéreztem a fiú szagát és hátra fordultam. Kicsit megilyedt a látványtól.
-Tanítsd meg nekem, hogy tudjak neki parancsolni!-Philiph még mindig félve nézett rám majd felállt és felém irányította a kezeit.
-Nyugi, Dreamy. Csak segíteni akarok neked. Csak meg kell hallgatnod és figyelned kell rám.-erre csak egy morogást tudott válaszul kapni. Lassan hátrált de aztán irányt váltott mert látta hogy közelebb kerül a gumóhoz. Én persze vakon követtem.
-Oké, Dreamy. Most amit mondok.-állt meg.
-Állj meg te is.-mondta majd lassan sikerült megállnom. Dagur figyelmét felhívta a műveletünk.
-Oké, most ülj le.-mondta a kezét  még mindig előre tartva majd leguggolt. Dagur tátott szájjal nézte ahogyan én is leülök.
-Jó, most pedig maradj ott.-mondta majd felém közeledett. Vagyis elkerült mert a gumónál hallottam egy hangot hallottam ahogyan széthaszítódik a gumó. Abban a pillanatban el múlt a hatása és én értetlenül néztem körbe.