(Dreamy szemszöge)
Miután feleszméltem a hatásból, azon vettem észre magam, hogy Philiph áll velem szemben és erősen liheg. Nem tudtam mi a baja majd felkaptam a fejem, mert egy kis Éjfúria nézett át a rácson, de mikor észrevette, hogy nézem. elrohant.
-Várj!!-kiáltotta utána, s utána rohantam. Annyira lekötött, hogy majdnem ráléptem Philiphre ami alattam lihegett. Biztos nagyon megijedt. Lehajtottam a füleim, és hátráltam tőle. Éreztem, hogy bántani fogom, ha maradok. Felült és rám nézett.
-Ne, ne menj el!-kiáltott. De én nem álltam meg. Hanem akkor mindenki felkapta a fejét, mert halottam egy Éjfúria hangot. Az őrség elrohant a hang irányába, akiket Dagur is követett. Érdeklődve felnéztünk, aztán visszanéztem a fiúra. Egy darabig szemeztünk aztán betoltak egy ketrecet amiben egy fekete sárkány feküdt. Lassan odasétáltam mire az emberek hátráltak. Elkezdtem szagolgatni majd meglöktem az orrommal a sárkány.
-Szikra?-kérdeztem halkan mire a sárkány megfordult és rám nézett a cián kék szemeivel.
-Szikra!-örültem meg.
-Dreamy!-örült meg ő is nekem. Feltápászkodtunk és játszó állásba álltunk. De elszomorodtam. Megakartam volna ölelni, de így nem tudom. Ott a ketrec. Szikra ezt persze látta rajtam, és rögtön kapcsolt.
-Valami baj van?-kérdezett kedvesen de szomorúan.
-Kikéne jutnunk innen.
-Jó hogy rájöttél. Szerinted miért jöttem?
-De nem mehetek el a fiú nélkül.-néztem hátra az említettre.
-Miért annyira fontos? Az emberek rosszak! Sárkányokat ölnek! Az emberek fogtak el minket! Dreamy, gondolkozz! Minél előbb el kell innen mennünk...-magyarázta de félbe szakítottam
-Én nem megyek el innen!!-kiáltottam rá. Fenébe a gondoskodásával!-Nekem itt jó!-és megérkezett az első találkozásnál megismert Dreamy. Éljen
-Dreamy, el fogsz innen menni, ha akarsz ha nem!
-De nem fogok! Itt van Amazon, Howl és Philiph is! Akik szeretnek és elfogadják a döntéseimet!
- Mégis miről beszélsz?
-Az új barátaimról!!
-Csak hogy tudd, miattad repültem kilométerek, miattad ismertem meg egy idegesítő Végzet Dalt, miattad repültem végig az ismeretlennél ismeretlenebb szigetet, megsem állva míg meg nem talállak, de a legfontosabb, hogy miattad szöktem a legjobb barátomtól csak hogy megtalálhassalak!!!-és ekkor megfagyott bennem a vér. Értetlen, a sírás küszöbén álló arccal néztem Szikrára, aki összeráncolva nézett kétszínű szempáramba. És ekkor jutott el teljesen az agyamig. Szikra felhagyott a legjobb barátjával, csak azért hogy megkeressen, és én pedig itt makacskodok neki, hogy maradok. És nem bírtam tovább. Legördült az első könnycsepp. Szikra arca rögtön megenyhült és bűnbánóan nézte ahogyan elrohanok egyenesen be Howl-hoz. Míg a ketrecéhez nem értem megsem álltam.
- Howl? Howl, hol vagy?-kérdeztem sírva.- Howl!-aztán lerogytam és végleg sírni kezdtem. Howl nem volt a ketrecében, de Amazon. Nem sokkal később lépteket hallottam. Nem igen zavart igy folytattam a roppant izgalmas programomat. Aztán abba hagyodott a hang.
-Hey?-hallottam egy ismerős hangot mögülem. Gyorsan forgolódni kezdtem, majd elámulva hátra fordulva maradtam. Szikra állt ott, egy...egy... Egy virággal a szájában! Nagyon aranyosan nézett úgy ki. Leült és letette elém a virágot.
-Tudod, nagyon sajnálom. Csak tudod, nagyon sok mindenen mentem keresztül...-kezdte bűntudatosan. -De lett pár barátom.-nevetett fel kínosan. Aztán tovább folytatta. Ő is megismert egy szerelem hiányos sárkányt. Hasonlót, mint Amazon. És meg is találta a húgát. Persze én eközben csak hallgattam. Majd mikor úgy éreztem, hogy ideje van amit akartam, hirtelen ötlettől vezérelve hozzá bújtam. Szikra először ledöbbent, majd átölelt a szárnyaival. Aztán elöntött a "Szeretem Szikrát!! Szerelmes vagyok!! De jó nekem!"érzés. Sajna csak addig volt jó amíg megnem hallottunk két sikítást. Gyorsan hátra fordultunk és mindketten egy "Uram, Thor segíts" felét suttugtunk. Ugyanis Amazon állt és Végzet Dallal. Szóval biztos ő Biltz.
-Spearmy!!!!!-kiáltották fangirl típusként. -Oh Thor, Spearmy!!!!!
-Várj! Te is...-kezdte Amazon az "ismerkedést".
-Spearmy shippeeer!!!- "mutatkozott be Biltz.
-Én is!-fordult felé kedvesen Amazon és tovább sikítoztak. Gyorsan felálltunk és furán fordultunk az ajtó felé.
-Mi az a Spearmy?-kérdeztük egyszerre Szikrával.
-Mi?-álltak meg a "Spearmy shipperek".
-Elnézést.-tört utat magának egy másik éjfúria, Howl és még egy Viharvágó . A másik fúria biztos a húga. A Vihar vágót nem tudom.
-Szóval...-nógatta Szikrát a húga.
-Jaj, hát persze. Cloud, Blue. Ő a már sokat hallott Dreamy. Dreamy. A viharvágó Cloud, a fúria pedig a húgom Blueberry.
-Örülök, hogy megismertelek titeket.-mosolyogtam feléjük.
-Khmm...-hallottam egy köhintést. Howl nézett le rám.
-Hát persze! Howl. Ő Szikra. Tudod. Szikra. Ez a lila pikkelyes párna Howl.-mutattam be Szikrát.
-Aww, mint a kis szerelmesek.-törtek utat maguknak a "shipperek".
-De azok is.-nevettek fel egyszerre.
-Mit tud a Végzet Dal?-kérdeztem unottan.
-Őööm...-felelte Szikra.
-Gratulálok.-motyogtam magamnak.
-Nyugi, kedvesem, többet mint amennyit hiszel. Többet tudok mint te.-nevetett fel Biltz.
-Jobb ha ezt most abba hagyod!-förmedtem rá.
-Dreamy hozzám szólt! -kezdte legyezni magát, nehogy elájuljon.
-Grr... Az agyamra fog menni!-mérgelődtem.
-Nekem mondod?-kérdezte a "haldokló" sárkányt játszó Biltz -et. Asszem' túl nagy "Shipper".
-Indulhatunk?-kérdezte Howl.
-Persze!-és elindultunk az ajtó felé. Szerencsére volt egy lyuk az aréna tetején és azon ki tudtunk repülni. Én repültem hátul, Szikra pedig előttem. Mielőtt kirepültem megakadt a szemem a fiún aki állva csodálta ahogyan szabadok vagyunk. Nem hagyhatom ott egyedül. Gyorsan lekanyarodtam és felkaptam, majd úgy repültünk új szárazföldet keresni. Végül BlueBerry törte meg egy idő után a csendes utat.
-Őt minek hoztad magaddal? Hiszen emberek tartottak ott és ők is kaptak el téged.-kérdezte félénken és kíváncsian.
-Hát, azért hoztam magammal, mert Ő mentett meg tulajdonképpen.-mosolyodtam el.
-De hiszen mi hoztunk ki.-felelte értetlenül.
-Ez igaz, de mikor a hajón voltam, Ő volt az egyetlen akit érdekelte a sorsom.
-Ó! Így már érthető.-mosolyodott el Blue is.
-Szóval akkor vele játszottál?-kérdezte Szikra.
-Igen.
-Értem.-és előre fordult. Később, miután száraz földet találtunk, letettem Philiphet és óvatosan hozzá bújtam.
-Vigyázz magadra.-ölelt vissza. Aztán felkaptuk a fejünket, mert egy szekercés lány rohant felénk. Gyorsan felrepültünk, nehogy észre vegyen, és eltűntünk az éjszakában. A további utat csendben tettem, mert kicsit hiányzott is a fiú. Az egyetlen játszó társam. Nem is olyan sokat kellett repülni, mert hamar találtunk egy új szigetet. Hamar leszálltunk és mindenki el is aludt. Engem kivéve. Kiültem a partra ahol láttam a hullámzó tengert. egy ideig egyedül voltam a gondolataimmal, majd megjelent Szikra.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte majd leült mellém.
-Nem igazán. Megszoktam a bezártságot, a tömeget, az arénát, a ki-be mászkálást a ketrecből.-"áradoztam" neki-És most. Most szabadok vagyunk, és nincs semmi bajunk.
-Azért nem igazán.-keserített el, vagy ébresztett fel a monológomból a kimaradt hibára.
-Miért?
-Hát az az idegbajos ember...
-Dagur.-fejeztem be.
-Igen,Ő. Tudja, hogy létezünk. Keresni fog minket.
-Ez igaz. Amúgy Foginak nem mondtál semmit?
-Semmit. Nem tudja, hogy hol vagyok...
-Nem kéne megkeresni? És ha baja esett?
-Fogatlan tud magára vigyázni, ne izgulj.
-Hát jó.-hagytam rá, majd lefeküdtem. Szikra is lefeküdt de mögém és betakart a szárnyaival(♥♥♥). Elmosolyodtam, majd elnyomott az álom. Szikra is letette a fejét az én fejemre és aludni próbált, de megjelent előtte egy kis sárkány. Szikra felkapta a fejét és érdeklődően nézte.
-Mi az?-kérdezte a kis sárkit.
-Semmi-mosolygott, mire Szikra rám nézett és elmosolyodott. Gondolom, meg lepődött, hogy ilyet teszek. Kedves Szikra, nem ígérek semmit, de ez nekem is fura és lehet, hogy lesz több ilyen is. Félelemmel, Dreamy.
-Szikra?-kérdeztem halkan mire a sárkány megfordult és rám nézett a cián kék szemeivel.
-Szikra!-örültem meg.
-Dreamy!-örült meg ő is nekem. Feltápászkodtunk és játszó állásba álltunk. De elszomorodtam. Megakartam volna ölelni, de így nem tudom. Ott a ketrec. Szikra ezt persze látta rajtam, és rögtön kapcsolt.
-Valami baj van?-kérdezett kedvesen de szomorúan.
-Kikéne jutnunk innen.
-Jó hogy rájöttél. Szerinted miért jöttem?
-De nem mehetek el a fiú nélkül.-néztem hátra az említettre.
-Miért annyira fontos? Az emberek rosszak! Sárkányokat ölnek! Az emberek fogtak el minket! Dreamy, gondolkozz! Minél előbb el kell innen mennünk...-magyarázta de félbe szakítottam
-Én nem megyek el innen!!-kiáltottam rá. Fenébe a gondoskodásával!-Nekem itt jó!-és megérkezett az első találkozásnál megismert Dreamy. Éljen
-Dreamy, el fogsz innen menni, ha akarsz ha nem!
-De nem fogok! Itt van Amazon, Howl és Philiph is! Akik szeretnek és elfogadják a döntéseimet!
- Mégis miről beszélsz?
-Az új barátaimról!!
-Csak hogy tudd, miattad repültem kilométerek, miattad ismertem meg egy idegesítő Végzet Dalt, miattad repültem végig az ismeretlennél ismeretlenebb szigetet, megsem állva míg meg nem talállak, de a legfontosabb, hogy miattad szöktem a legjobb barátomtól csak hogy megtalálhassalak!!!-és ekkor megfagyott bennem a vér. Értetlen, a sírás küszöbén álló arccal néztem Szikrára, aki összeráncolva nézett kétszínű szempáramba. És ekkor jutott el teljesen az agyamig. Szikra felhagyott a legjobb barátjával, csak azért hogy megkeressen, és én pedig itt makacskodok neki, hogy maradok. És nem bírtam tovább. Legördült az első könnycsepp. Szikra arca rögtön megenyhült és bűnbánóan nézte ahogyan elrohanok egyenesen be Howl-hoz. Míg a ketrecéhez nem értem megsem álltam.
- Howl? Howl, hol vagy?-kérdeztem sírva.- Howl!-aztán lerogytam és végleg sírni kezdtem. Howl nem volt a ketrecében, de Amazon. Nem sokkal később lépteket hallottam. Nem igen zavart igy folytattam a roppant izgalmas programomat. Aztán abba hagyodott a hang.
-Hey?-hallottam egy ismerős hangot mögülem. Gyorsan forgolódni kezdtem, majd elámulva hátra fordulva maradtam. Szikra állt ott, egy...egy... Egy virággal a szájában! Nagyon aranyosan nézett úgy ki. Leült és letette elém a virágot.
-Tudod, nagyon sajnálom. Csak tudod, nagyon sok mindenen mentem keresztül...-kezdte bűntudatosan. -De lett pár barátom.-nevetett fel kínosan. Aztán tovább folytatta. Ő is megismert egy szerelem hiányos sárkányt. Hasonlót, mint Amazon. És meg is találta a húgát. Persze én eközben csak hallgattam. Majd mikor úgy éreztem, hogy ideje van amit akartam, hirtelen ötlettől vezérelve hozzá bújtam. Szikra először ledöbbent, majd átölelt a szárnyaival. Aztán elöntött a "Szeretem Szikrát!! Szerelmes vagyok!! De jó nekem!"érzés. Sajna csak addig volt jó amíg megnem hallottunk két sikítást. Gyorsan hátra fordultunk és mindketten egy "Uram, Thor segíts" felét suttugtunk. Ugyanis Amazon állt és Végzet Dallal. Szóval biztos ő Biltz.
-Spearmy!!!!!-kiáltották fangirl típusként. -Oh Thor, Spearmy!!!!!
-Várj! Te is...-kezdte Amazon az "ismerkedést".
-Spearmy shippeeer!!!- "mutatkozott be Biltz.
-Én is!-fordult felé kedvesen Amazon és tovább sikítoztak. Gyorsan felálltunk és furán fordultunk az ajtó felé.
-Mi az a Spearmy?-kérdeztük egyszerre Szikrával.
-Mi?-álltak meg a "Spearmy shipperek".
-Elnézést.-tört utat magának egy másik éjfúria, Howl és még egy Viharvágó . A másik fúria biztos a húga. A Vihar vágót nem tudom.
-Szóval...-nógatta Szikrát a húga.
-Jaj, hát persze. Cloud, Blue. Ő a már sokat hallott Dreamy. Dreamy. A viharvágó Cloud, a fúria pedig a húgom Blueberry.
-Örülök, hogy megismertelek titeket.-mosolyogtam feléjük.
-Khmm...-hallottam egy köhintést. Howl nézett le rám.
-Hát persze! Howl. Ő Szikra. Tudod. Szikra. Ez a lila pikkelyes párna Howl.-mutattam be Szikrát.
-Aww, mint a kis szerelmesek.-törtek utat maguknak a "shipperek".
-De azok is.-nevettek fel egyszerre.
-Mit tud a Végzet Dal?-kérdeztem unottan.
-Őööm...-felelte Szikra.
-Gratulálok.-motyogtam magamnak.
-Nyugi, kedvesem, többet mint amennyit hiszel. Többet tudok mint te.-nevetett fel Biltz.
-Jobb ha ezt most abba hagyod!-förmedtem rá.
-Dreamy hozzám szólt! -kezdte legyezni magát, nehogy elájuljon.
-Grr... Az agyamra fog menni!-mérgelődtem.
-Nekem mondod?-kérdezte a "haldokló" sárkányt játszó Biltz -et. Asszem' túl nagy "Shipper".
-Indulhatunk?-kérdezte Howl.
-Persze!-és elindultunk az ajtó felé. Szerencsére volt egy lyuk az aréna tetején és azon ki tudtunk repülni. Én repültem hátul, Szikra pedig előttem. Mielőtt kirepültem megakadt a szemem a fiún aki állva csodálta ahogyan szabadok vagyunk. Nem hagyhatom ott egyedül. Gyorsan lekanyarodtam és felkaptam, majd úgy repültünk új szárazföldet keresni. Végül BlueBerry törte meg egy idő után a csendes utat.
-Őt minek hoztad magaddal? Hiszen emberek tartottak ott és ők is kaptak el téged.-kérdezte félénken és kíváncsian.
-Hát, azért hoztam magammal, mert Ő mentett meg tulajdonképpen.-mosolyodtam el.
-De hiszen mi hoztunk ki.-felelte értetlenül.
-Ez igaz, de mikor a hajón voltam, Ő volt az egyetlen akit érdekelte a sorsom.
-Ó! Így már érthető.-mosolyodott el Blue is.
-Szóval akkor vele játszottál?-kérdezte Szikra.
-Igen.
-Értem.-és előre fordult. Később, miután száraz földet találtunk, letettem Philiphet és óvatosan hozzá bújtam.
-Vigyázz magadra.-ölelt vissza. Aztán felkaptuk a fejünket, mert egy szekercés lány rohant felénk. Gyorsan felrepültünk, nehogy észre vegyen, és eltűntünk az éjszakában. A további utat csendben tettem, mert kicsit hiányzott is a fiú. Az egyetlen játszó társam. Nem is olyan sokat kellett repülni, mert hamar találtunk egy új szigetet. Hamar leszálltunk és mindenki el is aludt. Engem kivéve. Kiültem a partra ahol láttam a hullámzó tengert. egy ideig egyedül voltam a gondolataimmal, majd megjelent Szikra.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte majd leült mellém.
-Nem igazán. Megszoktam a bezártságot, a tömeget, az arénát, a ki-be mászkálást a ketrecből.-"áradoztam" neki-És most. Most szabadok vagyunk, és nincs semmi bajunk.
-Azért nem igazán.-keserített el, vagy ébresztett fel a monológomból a kimaradt hibára.
-Miért?
-Hát az az idegbajos ember...
-Dagur.-fejeztem be.
-Igen,Ő. Tudja, hogy létezünk. Keresni fog minket.
-Ez igaz. Amúgy Foginak nem mondtál semmit?
-Semmit. Nem tudja, hogy hol vagyok...
-Nem kéne megkeresni? És ha baja esett?
-Fogatlan tud magára vigyázni, ne izgulj.
-Hát jó.-hagytam rá, majd lefeküdtem. Szikra is lefeküdt de mögém és betakart a szárnyaival(♥♥♥). Elmosolyodtam, majd elnyomott az álom. Szikra is letette a fejét az én fejemre és aludni próbált, de megjelent előtte egy kis sárkány. Szikra felkapta a fejét és érdeklődően nézte.
-Semmi-mosolygott, mire Szikra rám nézett és elmosolyodott. Gondolom, meg lepődött, hogy ilyet teszek. Kedves Szikra, nem ígérek semmit, de ez nekem is fura és lehet, hogy lesz több ilyen is. Félelemmel, Dreamy.
