(Dreamy szemszög)
Az aznap este borzasztó volt. Tény és való, hogy már voltam éjszakát Szikra nélkül, de ez most más volt. Bűntudatom volt. Egész éjjel forgolódtam , és gondolkoztam. Számításba vettem az előnyöket és a hátrányok ennek a lépésnek. Lássuk mire jutottam:
-Előny:
~mind biztonságban tudhatjuk magunkat, ahol ember még nem járt.
~Belenyúlhatok e csodás irányításába
-Hátrány:
~Szikra egy életre megutál ezért.
~Egy utálatos vezér "felesége" leszek.
~Szikra elvesz egy idegesítő "sárkányt"
~soha senkit nem fogok többé látni amikor csak akarom, és nem beszélgethetek vele amikor akarok...
Ez szörnyű. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ezt elfogadtam??? Grat, Dreamy. Csak te lehettél ennyire butyúta, hogy ilyet teszel. Ki más? Pfh...
Este, körülbelül éjfél lehetett, kisétáltam a vezér sziklájára és onnan nézelődtem. Egy darabig csak a gondolataimmal voltam, amikor megjelent Nixo.
-Szia.-köszönt, majd leült mellém.
-Szia.-hosszas hallgatás telepedett le közénk. Végül én törtem meg.-Szerinted, van esélye, hogy valaha beszélhetek még a barátaimmal?
-Talán...Akár most is megkeresheted őket.-mosolyodott, mire reménykedő szemekkel pillantottam rá.
-Komolyan mondod?
-Komolyan. Gyorsan keresd meg őket. Majd falazok.
-Ó,Odin szakállára. Köszönöm!!-gyorsan átöleltem és a lehető leggyorsabban kezdtem a keresést. A fejemet ide-oda kapkodtam a sötét éjszakában. Órákat kerestem, mikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Jaj, Szikra ne hülyüljél már! Miatta kerested fel a fél világot, most meg csak így...-hallottam amazon rikácsoló hangját. Elindultam a hang irányába, majd elbújtam hogy tudjak hallgatózni.
-Hagyjatok már ezzel!-kiáltott Szikra idegesen.-Ha tényleg viszonozna akkor most itt lenne, és nem tenne magasról ránk!!
-Szikra?-léptem elő mire mindenki lefagyott.-Te tényleg így gondolod?-néztem félre, de Szikra még mindig nem szólalt meg. -Hát, akkor kössz, hogy így gondolod, és csak tudd! Ezt a ti érdeketekben tettem!
-Az érdekünkben? Elveszem azt a rikácsoló libát!
-Én meg annak az apját! Az szerinted jobb?-üvöltöttem az arcába. De ezt meg is bántam.-Szikra, én úgy sajnálom..-kezdtem felé közeledni, de megállított.
-Menj el kérlek.-nem akartam vele veszekedni,úgyhogy rögtön vissza is mentem. Visszaérve bevágtam maga az ágyba és kiöntöttem az érzelmeimet magamnak.
***
-Jó reggelt, kis aranyos!!-hallottam a főnök rekedtes hangját.
-Magának is...-tápászkodtam fel. Követtem őt, és kijutottunk az őrhelyére. A kapu két oldalán a páncélos Éjfúriák már talpon voltak. Szoborként álltak, kihúzták magukat, és csak a szemük pislant, vagy cikázott a közeledő, majd elkanyarodó sárkányok között. Egy darabig még néztek őket, majd a nevem hallatán igyekeztem is vissza. Leültem a család mellé, és néztem az óriási pusztát középen, ahol Szikráék voltak. Biltz és Amazon futkározva játszottak a fiókákkal, a többiek pedig inkább csak beszélgettek, vagy csak figyeltek. Szikra véletlen felpillantott. Elhúzta a száját, majd vissza is fordult. Ez erősen ütött, így csak csak szomorúan báztásztam a körmeimet. Hirtelen Nixo szólalt meg mellettem.
-Hé? Jól vagy?-némán bólogattam fel sem nézve. Ez nem elégítette ki. Kit elégítene ez ki??
-Hogy sikerült a beszélgetés?-érdeklődött tovább.
-Rosszul.-feleltem. -Elküldött...
-Majd megbánja.-kereste a tekintetem. Oldalra pillantottam a szemébe, aztán folytatta.
-Te egy nagyszerű lány vagy. Biztos nem tenne olyat amivel megbánta.-mosolygott biztatóan. Ebben igaza volt. Én is halványan elmosolyodtam, majd hozzá dörgölőztem.
-Köszönöm,Nixo. Ez legalább jól esett...-Nixo kedvesen betakart a szárnyaival. Egy pillanatra lepillantottam Szikrára, és féltékenység, egyben harag jelét vettem észre. Vissza is néztem, mert nem voltam hajlandó foglalkozni vele, ha egyszer elküldött. Ennyit erről. Nixo-val szétváltunk és nézelődtünk inkább.
Az Éjfúria bébik önfeledten játszogattak, kergetőztek. Némelyikük a repüléssel próbálkozott. Irtó aranyosak voltak. Az idősebb fúriák (mint mi körülbelül), beszélgettek, nevetgéltek, repülgettek, de voltak olyanok is akik ketten sétálgattak, átkarolva egymást. Onnan rögtön el is néztem. Nem vágytam az ilyen pillanatokra. Később, Demon megkért, hogy menjünk el sétálni. Persze belegyeztem. Elindultunk. Lesétáltunk egy kis siklás részen, és máris a füvön voltunk. Hirtelen elöntött a szabadság íze (ki tudja miért, de boldog voltam), és eszeveszettül ugrálni kezdem. Össze-vissza. Pár másodperc leforgatásával észrevettem, hogy árgus szemekkel vizslatnak, így rögtön visszavettem, és normális, értelmes lény módjára elkezdem bandukolni. Épp nagyban magyarázott nekem a sötét óriás az oldalamon, amikor hirtelen átbukfencezett előttem. A döbbenettől megálltam, és erősen koncentráltam, hogy mi folyik itt. Próbáltam kivenni, hogy mégis ki, vagy mi támadhatott rá, és teperte le a földre. Igyekeztem közelebb férkőzni, de egyszerűen lehetetlennek tűnt. Végül sikerült. "Szikra?" Gondoltam magamban. Ő volt az. Vicsorogva próbálta leszórítani a földre a vezért, de az erősebb volt, és nagyobb is, így végül Szikra került allúlra. Gyorsan odafutottam, de Demon egy egyszerű mozdulattal kinyitotta a felém eső szárnyát, így meggátolt a tervemben. Próbáltam kapálózva kiszabadulni, de nem sikerült. Szikra összehúzott szemekkel fogsorát kimutatva nézett farka szemet a Halállal (, aka Demon).
-Maradj itt,Kedvesem. Megkapja a jussát.-nézett rám, majd égető pillantást vetett Szikrára is. Szárnyával még mindig takart, mikor leszállt róla. Az őrök lefogták és vezetni kezdték, amerre mi mentünk. Szomorúan hátra pillantottam, de ő csak a földet nézte. "Mi lehetett ez?" gondoltam magamban. Végül inkább visszafordult, és agyalni kezdtem rajta. Bármi is történik Szikra szabadulni fog. Velem, vagy nélkülem. De ki fog. Esélye, hogy kijusson...Sok. Szikra kitartó és erős. Ha van egy célja, azt tűzön, vízen keresztül, de megvalósítja.
-mit szeretnél, mi legyen a bűntetése?-zökkentett ki a gondolkozásból Demon.-Halál, harc, nyílvános megaláztatás aztán halál..-kezdte sorolni, de belé fojtottam.
-Harc.-Szikra felkapta tekintetét, és furán nézett rám.
-Miért pont az?
-Mert...mert akkor annyira megalázod, meg le is sérül, hogy végül magától kidől.-válaszul elismerően bólintott, majd irányt váltottunk, az aréna felé. Hátra néztem, Szikra pedig "Most komolyan?!?!?!" nézéssel nézett. Furán megvontam a vállam majd tovább sétáltunk. Nem sokkal később, már ment álltunk az arénában. Óriási volt. Nagyon tágas, viszonylag fedett volt(ezt mindketten észre vettük Szikrával), és volt egy nagy nézőtér is. Nekem, Nixo-nak és Lady-nek volt egy olyan helyünk ahol rendesen láttunk mindent, és nem igazán volt fedve. Még nézelődtem egy kicsik, majd szólítottak, hogy menjek fel. Dobtam egy biztató pillantást Szikra felé, majd el is tűntem. Szikrát bezárták egy ketrecbe, az ellenfelével egyetemben. Felröppentem a többiekhez és vártam a kezdést.
-Uram, Thor! Mi lesz ha az én kis Szikrácskám megsebesül?-kezdett el könnyezni Lady.
-Garantálom, hogy nem ússza meg karcolás nélkül...-erre a kijelentésemre szinte bőgni kezdett. Csak megforgattam a szemem, majd el is kezdődött a harc. Egyértelmű, hogy Szikrának szurkoltam. A tömeg tombolni kezdett, majd lassan felereszkedtek a ketrec ajtók. Felálltam, és mellső lábaimat a rácsra raktam. Mindketten lassan kisétáltak. Egy ideig csak szemeztek, majd megindultak. Szikra először a testét próbálta megsérteni, de Demon elkapta a lábát. Szikra egy farok csapással kiszabadította magát, majd újra próbálkozott. Egy ideig elszórakoztak, aztán jött egy durvább támadás. Ugyanis Szikrát egy pillanatra ellőkte egy a falnak, hogy nem állt fel. Ekkor felé indult, hogy bevigye az utolsó ütést. Abban a pillanatban leröppentem a kis lyukon és hátba támadtam Demont. Hirtelen nem értette, majd leesett neki,mikor a hátába kaptam. Próbált leszedni, de akkor a füleit kaptam el, és huzigálni kezdtem. Egyre hátráltunk Szikrától. Szerencsére kezdett visszatérni. Még csukott szemmel feltápászkodott, de mikor meglátott, megrohamozta Demont. Mikor ezt ő észre vette, ledobott, és egy farok csapással visszatartotta Szikrát. Én sajna a falnak ütköztem, de elég rosszul. A szárnyamra csapódtam, és a lábaimra. Ez nem esett valami jól. Leesve a földre, levegő után kapkodtam (az ugyanis beszorult). Feltápászkodni sem sikerült, így esélytelenül feküdtem. Ekkor Demon felém közeledett, "Ez rossz húzás volt, kicsim" félét motyogva. Séta közben készítette a plazma bombáját, hogy majd azzal kiüt. Akkor hirtelen, a semmiből előttem termett ...
FOLYTATJUK....
(Ui.: tudom, hogy szemét voltam, ne akadjatok ki :P)
-Jaj, Szikra ne hülyüljél már! Miatta kerested fel a fél világot, most meg csak így...-hallottam amazon rikácsoló hangját. Elindultam a hang irányába, majd elbújtam hogy tudjak hallgatózni.
-Hagyjatok már ezzel!-kiáltott Szikra idegesen.-Ha tényleg viszonozna akkor most itt lenne, és nem tenne magasról ránk!!
-Szikra?-léptem elő mire mindenki lefagyott.-Te tényleg így gondolod?-néztem félre, de Szikra még mindig nem szólalt meg. -Hát, akkor kössz, hogy így gondolod, és csak tudd! Ezt a ti érdeketekben tettem!
-Az érdekünkben? Elveszem azt a rikácsoló libát!
-Én meg annak az apját! Az szerinted jobb?-üvöltöttem az arcába. De ezt meg is bántam.-Szikra, én úgy sajnálom..-kezdtem felé közeledni, de megállított.
-Menj el kérlek.-nem akartam vele veszekedni,úgyhogy rögtön vissza is mentem. Visszaérve bevágtam maga az ágyba és kiöntöttem az érzelmeimet magamnak.
***
-Jó reggelt, kis aranyos!!-hallottam a főnök rekedtes hangját.
-Magának is...-tápászkodtam fel. Követtem őt, és kijutottunk az őrhelyére. A kapu két oldalán a páncélos Éjfúriák már talpon voltak. Szoborként álltak, kihúzták magukat, és csak a szemük pislant, vagy cikázott a közeledő, majd elkanyarodó sárkányok között. Egy darabig még néztek őket, majd a nevem hallatán igyekeztem is vissza. Leültem a család mellé, és néztem az óriási pusztát középen, ahol Szikráék voltak. Biltz és Amazon futkározva játszottak a fiókákkal, a többiek pedig inkább csak beszélgettek, vagy csak figyeltek. Szikra véletlen felpillantott. Elhúzta a száját, majd vissza is fordult. Ez erősen ütött, így csak csak szomorúan báztásztam a körmeimet. Hirtelen Nixo szólalt meg mellettem.
-Hé? Jól vagy?-némán bólogattam fel sem nézve. Ez nem elégítette ki. Kit elégítene ez ki??
-Hogy sikerült a beszélgetés?-érdeklődött tovább.
-Rosszul.-feleltem. -Elküldött...
-Majd megbánja.-kereste a tekintetem. Oldalra pillantottam a szemébe, aztán folytatta.
-Te egy nagyszerű lány vagy. Biztos nem tenne olyat amivel megbánta.-mosolygott biztatóan. Ebben igaza volt. Én is halványan elmosolyodtam, majd hozzá dörgölőztem.
-Köszönöm,Nixo. Ez legalább jól esett...-Nixo kedvesen betakart a szárnyaival. Egy pillanatra lepillantottam Szikrára, és féltékenység, egyben harag jelét vettem észre. Vissza is néztem, mert nem voltam hajlandó foglalkozni vele, ha egyszer elküldött. Ennyit erről. Nixo-val szétváltunk és nézelődtünk inkább.
Az Éjfúria bébik önfeledten játszogattak, kergetőztek. Némelyikük a repüléssel próbálkozott. Irtó aranyosak voltak. Az idősebb fúriák (mint mi körülbelül), beszélgettek, nevetgéltek, repülgettek, de voltak olyanok is akik ketten sétálgattak, átkarolva egymást. Onnan rögtön el is néztem. Nem vágytam az ilyen pillanatokra. Később, Demon megkért, hogy menjünk el sétálni. Persze belegyeztem. Elindultunk. Lesétáltunk egy kis siklás részen, és máris a füvön voltunk. Hirtelen elöntött a szabadság íze (ki tudja miért, de boldog voltam), és eszeveszettül ugrálni kezdem. Össze-vissza. Pár másodperc leforgatásával észrevettem, hogy árgus szemekkel vizslatnak, így rögtön visszavettem, és normális, értelmes lény módjára elkezdem bandukolni. Épp nagyban magyarázott nekem a sötét óriás az oldalamon, amikor hirtelen átbukfencezett előttem. A döbbenettől megálltam, és erősen koncentráltam, hogy mi folyik itt. Próbáltam kivenni, hogy mégis ki, vagy mi támadhatott rá, és teperte le a földre. Igyekeztem közelebb férkőzni, de egyszerűen lehetetlennek tűnt. Végül sikerült. "Szikra?" Gondoltam magamban. Ő volt az. Vicsorogva próbálta leszórítani a földre a vezért, de az erősebb volt, és nagyobb is, így végül Szikra került allúlra. Gyorsan odafutottam, de Demon egy egyszerű mozdulattal kinyitotta a felém eső szárnyát, így meggátolt a tervemben. Próbáltam kapálózva kiszabadulni, de nem sikerült. Szikra összehúzott szemekkel fogsorát kimutatva nézett farka szemet a Halállal (, aka Demon).
-Maradj itt,Kedvesem. Megkapja a jussát.-nézett rám, majd égető pillantást vetett Szikrára is. Szárnyával még mindig takart, mikor leszállt róla. Az őrök lefogták és vezetni kezdték, amerre mi mentünk. Szomorúan hátra pillantottam, de ő csak a földet nézte. "Mi lehetett ez?" gondoltam magamban. Végül inkább visszafordult, és agyalni kezdtem rajta. Bármi is történik Szikra szabadulni fog. Velem, vagy nélkülem. De ki fog. Esélye, hogy kijusson...Sok. Szikra kitartó és erős. Ha van egy célja, azt tűzön, vízen keresztül, de megvalósítja.
-mit szeretnél, mi legyen a bűntetése?-zökkentett ki a gondolkozásból Demon.-Halál, harc, nyílvános megaláztatás aztán halál..-kezdte sorolni, de belé fojtottam.
-Harc.-Szikra felkapta tekintetét, és furán nézett rám.
-Miért pont az?
-Mert...mert akkor annyira megalázod, meg le is sérül, hogy végül magától kidől.-válaszul elismerően bólintott, majd irányt váltottunk, az aréna felé. Hátra néztem, Szikra pedig "Most komolyan?!?!?!" nézéssel nézett. Furán megvontam a vállam majd tovább sétáltunk. Nem sokkal később, már ment álltunk az arénában. Óriási volt. Nagyon tágas, viszonylag fedett volt(ezt mindketten észre vettük Szikrával), és volt egy nagy nézőtér is. Nekem, Nixo-nak és Lady-nek volt egy olyan helyünk ahol rendesen láttunk mindent, és nem igazán volt fedve. Még nézelődtem egy kicsik, majd szólítottak, hogy menjek fel. Dobtam egy biztató pillantást Szikra felé, majd el is tűntem. Szikrát bezárták egy ketrecbe, az ellenfelével egyetemben. Felröppentem a többiekhez és vártam a kezdést.
-Uram, Thor! Mi lesz ha az én kis Szikrácskám megsebesül?-kezdett el könnyezni Lady.
-Garantálom, hogy nem ússza meg karcolás nélkül...-erre a kijelentésemre szinte bőgni kezdett. Csak megforgattam a szemem, majd el is kezdődött a harc. Egyértelmű, hogy Szikrának szurkoltam. A tömeg tombolni kezdett, majd lassan felereszkedtek a ketrec ajtók. Felálltam, és mellső lábaimat a rácsra raktam. Mindketten lassan kisétáltak. Egy ideig csak szemeztek, majd megindultak. Szikra először a testét próbálta megsérteni, de Demon elkapta a lábát. Szikra egy farok csapással kiszabadította magát, majd újra próbálkozott. Egy ideig elszórakoztak, aztán jött egy durvább támadás. Ugyanis Szikrát egy pillanatra ellőkte egy a falnak, hogy nem állt fel. Ekkor felé indult, hogy bevigye az utolsó ütést. Abban a pillanatban leröppentem a kis lyukon és hátba támadtam Demont. Hirtelen nem értette, majd leesett neki,mikor a hátába kaptam. Próbált leszedni, de akkor a füleit kaptam el, és huzigálni kezdtem. Egyre hátráltunk Szikrától. Szerencsére kezdett visszatérni. Még csukott szemmel feltápászkodott, de mikor meglátott, megrohamozta Demont. Mikor ezt ő észre vette, ledobott, és egy farok csapással visszatartotta Szikrát. Én sajna a falnak ütköztem, de elég rosszul. A szárnyamra csapódtam, és a lábaimra. Ez nem esett valami jól. Leesve a földre, levegő után kapkodtam (az ugyanis beszorult). Feltápászkodni sem sikerült, így esélytelenül feküdtem. Ekkor Demon felém közeledett, "Ez rossz húzás volt, kicsim" félét motyogva. Séta közben készítette a plazma bombáját, hogy majd azzal kiüt. Akkor hirtelen, a semmiből előttem termett ...
FOLYTATJUK....
(Ui.: tudom, hogy szemét voltam, ne akadjatok ki :P)
