17.rész

"...Leesve a földre, levegő után kapkodtam (az ugyanis beszorult). Feltápászkodni sem sikerült, így esélytelenül feküdtem. Ekkor Demon felém közeledett, "Ez rossz húzás volt, kicsim" félét motyogva. Séta közben készítette a plazma bombáját, hogy majd azzal kiüt. Akkor hirtelen, a semmiből előttem termett ..."

(Dreamy szemszög)

Akkor,hirtelen, a semmiből előttem termett valami sötét. Gyorsan behunytam a szemem, hogy ne lássak semmit. Biztos, hogy nem egy bomba talált, el, mert akkor az lila lett volna... Nem, ez valami más volt... De vajon mi? Nem volt időm ezen agyalni,mert mozogni kezdett a védelmem. Meglepődésemre felüvöltött. Miután befejezte a hosszú, kihívó kiáltást, rám nézett. Csillogó szemmel néztem az övébe.

-Szikra!-üdvözöltem.

-Üdv, Milady.-mosolyodott el. Majd újra odaüvöltött. Látta, hogy boldogulok, így leszállt rólam, és fedezni kezdett. Nehezen, de felálltam és mellé álltam. A sötét hercegem fején a tüskék, és a háta kéken ragyogott. Nem tudom, mit jelenthetett, de biztos, hogy jót. Szikra elém állt, és védelmező pózban nézett Demonra. Szikra addigra,elég sok seb gazdája lett, de ez nem zavarta őt. Demon felegyenesedett és belekezdett a monológjába.

-Szóval így állunk. A lány, aki hű szerelmes volt, összeveszett a barátjával, most pedig szövetségesek. A fiú, aki mindent megtett érte, megharagudott rá, most pedig megmenti, mert marta a szívét a bűntudat.-sétálgatott előttünk. Persze ez olyan csöndben telt, hogy még a körmei csattanása víz hangzott. Szikra tekintettét nem vette le Demon-éről, és vicsorgott néhány szaván, amelyik nem volt neki szimpatikus. -Milyen kis aranyos....Hát nem?-nézett a szemébe, ami nagyon mart. -Most mi lesz? Közös erővel legyőztök? Csak hajrá...-abban a pillanatban megindultam felé, és a lövéseimmel bombáztam. A szárnyával védte magát, de akkor is hátrált. Akkor hirtelen felém lőtt. Ezt kivédtem, de akkor a farkával kigáncsolt és az oldalamra estem. Innentől Szikra támadásba lendült és a végsőkig küzdött. Néha-néha próbáltam besegíteni, de mindig csak hátra csapódtam. Végül csak feladtam, és a szélére húzódva figyeltem a heves verekedést. Később, megálltam messze egymástól, és a végső ütésekre készültem. Löttek pár plazma bombát, de azok mindig csak összeütköztek. Az egyik pillanatban Demon épp lőni akart, de kifogyott. Szikra kihasználva ezt a páratlan lehetőséget, ellőtte a legutolsó, legerősebb bombáját. Demon, az ütéstől teljesen legyengült, így erőtlenül zuhant a földre. Szikra kifáradva szuszogott, a tömeg újjongott. Boldogan akartam oda futni hozzá, de az ellenkezője sikerült. Aggódva értem oda a sebes győzteshez, és hozzá dörgölőztem. Szikra ugyanígy tett, de egy pillanatra felfigyelt.
-Mi a baj?-kérdezte, a könnyes szememre utalva.
-Féltem, hogy nem tudod legyőzni. Ebből baj is lehetett volna. A sebeid, súlyosak.-szipogtam.-Mi lesz ha nem épülsz fel rendesen?-néztem fel rá.

-Minden rendben lesz. Ígérem.-nézett rám mosolyogva. A szavai bár nem nyugtattak meg, azért hozzábújtam még jobban. Nem sokkal később meghallottuk a két csavargó trappolását. Sipákolva rohantak oda hozzánk, és szinte fellöktek(!), hogy beszélni/gratulálni tudjanak neki. Lassan mindenki megérkezett a sötét győzteshez, és gratuláltak neki. Lady már megint majdnem a nyakába ugrott, de mivel morogva méregettem, így nem tette. Elvezettük Szikrát egy gyógyítóhoz, aki bekötözte a sebeit. Miközben kötözte a lábát, én mellette ültem, és a farkamat összekulcsoltam az övével. Közben végig egymást néztük. Néha-néha feljajdult, de hamar abbamaradt. Hirtelen megtörtem a csendet, amire felkapta a fejét.
-Nem tudod miért ragyogtál?
-Ragyogtam?-kérdezte értetlenül.
-Igen. A fejeden a tüskék, és a hátadon végig a farkadon. Nem tudod, hogy mi lehetett az?
-Nem. Még nem hallottam róla.
-Az az titán, vagy alfa állapot.-szólalt meg a gyógyító nővérfúria. Értetlenül meredtünk rá, mire fel sem nézve folytatta. az azt jelenti, hogy elérte a legfelső hatalmát. Vagyis erősebb a normál Éjfúriánál. Ha netán alfa állapotba van, akkor az azt jelenti, hogy ő uralkodik a bizonyos sárkány csoport felett. ez esetben, ha a sárkányok megszavaznak, akkor az itt élők felelőse leszel. Vagyis, a vezérük...-fejezte be. Boldogan vigyorogtam Szikrára, aki megrökönyödve fogadta a hírt. Arckifejezését, lesápadtam, és biztatóan hozzádörgölőztem. Letettem a fejem és lefeküdtem elé. Ő pedig rárakta a fejét az enyémre. Nem sokkal később, meghallottam, hogy valaki kiabálja a nevem. Felkaptam a fejem és kapkodni kezdtem a fejem.
-Mi a baj, Milady?-kérdezte Szikra érdeklődve. Választ nem kapott. Hirtelen feltápászkodtam, és kifelé kezdtem futni. Szikra még utánam kiabált, de nem hallottam. Mindenhol kerestem a hangot, de nem találtam. Egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Dreamy?-kérdezte a hang, ami leszállt mögöttem.
-Wayne?-suttogtam könnyes szemmel, majd megfordultam, és bőgve öleltem át az említett. A nálam magasabb sárkány átölelt, és szorosan szorított. Hogy mégis kit öleltem annyira? Ő a bátyám volt. Sose gondoltam volna, hogy újra látom.Mikor elváltunk még könnyes szemmel néztem végig rajta. Felnőttünk. Mindketten. Hirtelen én törtem meg a megható pillanatot.
-Annyira hiányoztál...-fúrtam magam bele még jobban. Egy idő után szétváltunk és elmeséltem neki dióhéjban a nélküle töltött életemet. Közben sokat nevettünk, és persze sokat is kérdezett. Végül besétáltunk Szikrához, majd leülve befejeztem a mesélést.
-Szikra! Ő a rég elveszett bátyám, Wayne. Wayne! Ő a barátom, Szikra.-mindketten köszöntem egymásnak, majd szólt a nővér, hogy Szikra kész van. Felsegítettük, majd kisétáltunk a friss levegőre. Lesétáltunk a fűre, és ott folytattuk a beszélgetést. Szikra lefeküdt mögém, és a fejét rárakta a hátamra.
-Olyan helyesek vagytok együtt...-szólt végül Wayne egy idő után. Elmosolyodtam.
-És neked nincs párod, Wayne?-kérdte Szikra.
-Igen. Vagyis majdnem. Csak barátok vagyunk, az ő szeméből. Én máshogy gondolok rá.-meséli.
-Talán egyszer észreveszi...
-Nem hiszem. Az katonaként szolgál és más tetszik neki.
-Sajnálom.-mondtam, mire csak oldalra nézett.

16.rész

(Dreamy szemszög)

Az aznap este borzasztó volt. Tény és való, hogy már voltam éjszakát Szikra nélkül, de ez most más volt. Bűntudatom volt. Egész éjjel forgolódtam , és gondolkoztam. Számításba vettem az előnyöket és a hátrányok ennek a lépésnek. Lássuk mire jutottam:

-Előny:

~mind biztonságban tudhatjuk magunkat, ahol ember még nem járt.

~Belenyúlhatok e csodás irányításába

-Hátrány:

~Szikra egy életre megutál ezért.

~Egy utálatos vezér "felesége" leszek.

~Szikra elvesz egy idegesítő "sárkányt"

~soha senkit nem fogok többé látni amikor csak akarom, és nem beszélgethetek vele amikor akarok...

Ez szörnyű. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ezt elfogadtam??? Grat, Dreamy. Csak te lehettél ennyire butyúta, hogy ilyet teszel. Ki más? Pfh...

Este, körülbelül éjfél lehetett, kisétáltam a vezér sziklájára és onnan nézelődtem. Egy darabig csak a gondolataimmal voltam, amikor megjelent Nixo.

-Szia.-köszönt, majd leült mellém.

-Szia.-hosszas hallgatás telepedett le közénk. Végül én törtem meg.-Szerinted, van esélye, hogy valaha beszélhetek még a barátaimmal?

-Talán...Akár most is megkeresheted őket.-mosolyodott, mire reménykedő szemekkel pillantottam rá.

-Komolyan mondod?

-Komolyan. Gyorsan keresd meg őket. Majd falazok.

-Ó,Odin szakállára. Köszönöm!!-gyorsan átöleltem és a lehető leggyorsabban kezdtem a keresést. A fejemet ide-oda kapkodtam a sötét éjszakában. Órákat kerestem, mikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Jaj, Szikra ne hülyüljél már! Miatta kerested fel a fél világot, most meg csak így...-hallottam amazon rikácsoló hangját. Elindultam a hang irányába, majd elbújtam hogy tudjak hallgatózni.
-Hagyjatok már ezzel!-kiáltott Szikra idegesen.-Ha tényleg viszonozna akkor most itt lenne, és nem tenne magasról ránk!!
-Szikra?-léptem elő mire mindenki lefagyott.-Te tényleg így gondolod?-néztem félre, de Szikra még mindig nem szólalt meg. -Hát, akkor kössz, hogy így gondolod, és csak tudd! Ezt a ti érdeketekben tettem!
-Az érdekünkben? Elveszem azt a rikácsoló libát!
-Én meg annak az apját! Az szerinted jobb?-üvöltöttem az arcába. De ezt meg is bántam.-Szikra, én úgy sajnálom..-kezdtem felé közeledni, de megállított.
-Menj el kérlek.-nem akartam vele veszekedni,úgyhogy rögtön vissza is mentem. Visszaérve bevágtam maga az ágyba és kiöntöttem az érzelmeimet magamnak.

***

-Jó reggelt, kis aranyos!!-hallottam a főnök rekedtes hangját.
-Magának is...-tápászkodtam fel. Követtem őt, és kijutottunk az őrhelyére. A kapu két oldalán a páncélos Éjfúriák már talpon voltak. Szoborként álltak, kihúzták magukat, és csak a szemük pislant, vagy cikázott a közeledő, majd elkanyarodó sárkányok között. Egy darabig még néztek őket, majd a nevem hallatán igyekeztem is vissza. Leültem a család mellé, és néztem az óriási pusztát középen, ahol Szikráék voltak. Biltz és Amazon futkározva játszottak a fiókákkal, a többiek pedig inkább csak beszélgettek, vagy csak figyeltek. Szikra véletlen felpillantott. Elhúzta a száját, majd vissza is fordult. Ez erősen ütött, így csak csak szomorúan báztásztam a körmeimet. Hirtelen Nixo szólalt meg mellettem.
-Hé? Jól vagy?-némán bólogattam fel sem nézve. Ez nem elégítette ki. Kit elégítene ez ki??
-Hogy sikerült a beszélgetés?-érdeklődött tovább.
-Rosszul.-feleltem. -Elküldött...
-Majd megbánja.-kereste a tekintetem. Oldalra pillantottam a szemébe, aztán folytatta.
-Te egy nagyszerű lány vagy. Biztos nem tenne olyat amivel megbánta.-mosolygott biztatóan. Ebben igaza volt. Én is halványan elmosolyodtam, majd hozzá dörgölőztem.
-Köszönöm,Nixo. Ez legalább jól esett...-Nixo kedvesen betakart a szárnyaival. Egy pillanatra lepillantottam Szikrára, és féltékenység, egyben harag jelét vettem észre. Vissza is néztem, mert nem voltam hajlandó foglalkozni vele, ha egyszer elküldött. Ennyit erről. Nixo-val szétváltunk és nézelődtünk inkább.
Az Éjfúria bébik önfeledten játszogattak, kergetőztek. Némelyikük a repüléssel próbálkozott. Irtó aranyosak voltak. Az idősebb fúriák (mint mi körülbelül), beszélgettek, nevetgéltek, repülgettek, de voltak olyanok is akik ketten sétálgattak, átkarolva egymást. Onnan rögtön el is néztem. Nem vágytam az ilyen pillanatokra. Később, Demon megkért, hogy menjünk el sétálni. Persze belegyeztem. Elindultunk. Lesétáltunk egy kis siklás részen, és máris a füvön voltunk. Hirtelen elöntött a szabadság íze (ki tudja miért, de boldog voltam), és eszeveszettül ugrálni kezdem. Össze-vissza. Pár másodperc leforgatásával észrevettem, hogy árgus szemekkel vizslatnak, így rögtön visszavettem, és normális, értelmes lény módjára elkezdem bandukolni. Épp nagyban magyarázott nekem a sötét óriás az oldalamon, amikor hirtelen átbukfencezett előttem. A döbbenettől megálltam, és erősen koncentráltam, hogy mi folyik itt. Próbáltam kivenni, hogy mégis ki, vagy mi támadhatott rá, és teperte le a földre. Igyekeztem közelebb férkőzni, de egyszerűen lehetetlennek tűnt. Végül sikerült. "Szikra?" Gondoltam magamban. Ő volt az. Vicsorogva próbálta leszórítani a földre a vezért, de az erősebb volt, és nagyobb is, így végül Szikra került allúlra. Gyorsan odafutottam, de Demon egy egyszerű mozdulattal kinyitotta a felém eső szárnyát, így meggátolt a tervemben. Próbáltam kapálózva kiszabadulni, de nem sikerült. Szikra összehúzott szemekkel fogsorát kimutatva nézett farka szemet a Halállal (, aka Demon).
-Maradj itt,Kedvesem. Megkapja a jussát.-nézett rám, majd égető pillantást vetett Szikrára is. Szárnyával még mindig takart, mikor leszállt róla. Az őrök lefogták és vezetni kezdték, amerre mi mentünk. Szomorúan hátra pillantottam, de ő csak a földet nézte. "Mi lehetett ez?"  gondoltam magamban. Végül inkább visszafordult, és agyalni kezdtem rajta. Bármi is történik Szikra szabadulni fog. Velem, vagy nélkülem. De ki fog. Esélye, hogy kijusson...Sok. Szikra kitartó és erős. Ha van egy célja, azt tűzön, vízen keresztül, de megvalósítja.
-mit szeretnél, mi legyen a bűntetése?-zökkentett ki a gondolkozásból Demon.-Halál, harc, nyílvános megaláztatás aztán halál..-kezdte sorolni, de belé fojtottam.
-Harc.-Szikra felkapta tekintetét, és furán nézett rám.
-Miért pont az?
-Mert...mert akkor annyira megalázod, meg le is sérül, hogy végül magától kidől.-válaszul elismerően bólintott, majd irányt váltottunk, az aréna felé. Hátra néztem, Szikra pedig "Most komolyan?!?!?!" nézéssel nézett. Furán megvontam a vállam majd tovább sétáltunk. Nem sokkal később, már ment álltunk az arénában. Óriási volt. Nagyon tágas, viszonylag fedett volt(ezt mindketten észre vettük Szikrával), és volt egy nagy nézőtér is. Nekem, Nixo-nak és Lady-nek volt egy olyan helyünk ahol rendesen láttunk mindent, és nem igazán volt fedve. Még nézelődtem egy kicsik, majd szólítottak, hogy menjek fel. Dobtam egy biztató pillantást Szikra felé, majd el is tűntem. Szikrát bezárták egy ketrecbe, az ellenfelével egyetemben. Felröppentem a többiekhez és vártam a kezdést.
-Uram, Thor! Mi lesz ha az én kis Szikrácskám megsebesül?-kezdett el könnyezni Lady.
-Garantálom, hogy nem ússza meg karcolás nélkül...-erre a kijelentésemre szinte bőgni kezdett. Csak megforgattam a szemem, majd el is kezdődött a harc. Egyértelmű, hogy Szikrának szurkoltam. A tömeg tombolni kezdett, majd lassan felereszkedtek a ketrec ajtók. Felálltam, és mellső lábaimat a rácsra raktam. Mindketten lassan kisétáltak. Egy ideig csak szemeztek, majd megindultak. Szikra először a testét próbálta megsérteni, de Demon elkapta a lábát. Szikra egy farok csapással kiszabadította magát, majd újra próbálkozott. Egy ideig elszórakoztak, aztán jött egy durvább támadás. Ugyanis Szikrát egy pillanatra ellőkte egy a falnak, hogy nem állt fel. Ekkor felé indult, hogy bevigye az utolsó ütést. Abban a pillanatban leröppentem a kis lyukon és hátba támadtam Demont. Hirtelen nem értette, majd leesett neki,mikor a hátába kaptam. Próbált leszedni, de akkor a füleit kaptam el, és huzigálni kezdtem. Egyre hátráltunk Szikrától. Szerencsére kezdett visszatérni. Még csukott szemmel feltápászkodott, de mikor meglátott, megrohamozta Demont. Mikor ezt ő észre vette, ledobott, és egy farok csapással visszatartotta Szikrát. Én sajna a falnak ütköztem, de elég rosszul. A szárnyamra csapódtam, és a lábaimra. Ez nem esett valami jól. Leesve a földre, levegő után kapkodtam (az ugyanis beszorult). Feltápászkodni sem sikerült, így esélytelenül feküdtem. Ekkor Demon felém közeledett, "Ez rossz húzás volt, kicsim" félét motyogva. Séta közben készítette a plazma bombáját, hogy majd azzal kiüt. Akkor hirtelen, a semmiből előttem termett ...























































































































































































































FOLYTATJUK....
(Ui.: tudom, hogy szemét voltam, ne akadjatok ki :P) 

Második Évad- 15.rész

(Dreamy szemszög)

Miután Szikra elment megkeresni a két pörgőst,én ott maradtam a Viharszelőkkel, Paris-sal és Berry-vel. Később, már Szikra elég jó ideje elment, így a többiekkel elmentünk megkeresni. Az egyik pillanatban erős szárnycsapkodást, és idegen sárkány illatot éreztem mögülem. Abban a szent minutumban pár sötét, páncolos Éjfúria ragadott meg minket és akaratunk ellenére hurcoltak minket. Természetesen kapálóztunk, de nagy karmaikkal erősen tartottak. 

-Eresszetek! Meg kell keresnem Szikrát!!-ellenkezdtem, de az engem vivő egyszerűen kiengedett a karmai közül. Vagyis inkább megforgatott a karmai között, így láttam az arcát. Sisakféle védte a fejét, a hátát, a lábát, és a szárnyai tövét szintén páncél takarta. Biztos megérezte, hogy őt figyelem, ugyanis kedvesen lenézett rám. Kék szeme rikított a szürke testén, és egy kis hajszerűség kilógott a sisakja alól. Kedvesen elmosolyodott, Először mintha legbelül érintett volna egy fura érzés, de aztán elaludt. Mielőtt kínos lenne, kedvesen visszamosolyogtam rá. Egy darabig mosolyogtunk, majd felfigyelt, és úgy repült tovább. Közben a mosoly nem fagyott le az arcáról. Egy darabig csak nézelődtem, majd felé fordultam.

-Mi a neved?-hirtelen közeledésemre elkapta a fejét az útról és rám figyelt.

-Nixo. Téged hogy hívnak?-érdeklődött.

-Dreamy. Amúgy ötletes név. Rövid, de találó.

-A te neved is fantasztikus! Soha nem hallottam még ilyen nevet.-válaszától, kicsit elvörösödtem. Szikra sosem dicsérte meg a nevem... Gondoltam magamban. mikor látta, hogy eléggé magamba meredtem, visszafordította tekintetét az útra.

-Ömm...-kezdtem, mire felém fordult.-Most... Hova...-makogtam-Hova is megyünk?

-Az Éjfúriák titkos búvóhelyére.-nézte az utat. Újra.

-És még messze van?

-Annyira nem. Te, figyelj!-nézett le rám.-Mégis mit csináltatok a barátaiddal oda kint? Meg is sérülhettetek volna...

-Hát, izéé...-kezdtem, mire érdeklődő kék szempárt kaptam válaszul. -Az úgy volt, hogy... Ó, ez egy hosszú történet!-sóhajtottam.

-Mesélj, én ráérek.-mosolygott.

-Hát, jó...Megsebesültem, elszöktem, megtaláltak, harcoltam, elkaptak, szökési kísérlet, nem sikerült, ketrec, szabadulás, és újra itt vagyok.-hadartam. Nixo először nem tudta mit feleljen, majd végül nyelt egyet és megszólalt.

-Ez...Ez pontosan mennyi idő volt?-kérdezte nevetve.Természetesen én is nevettem, majd hamar alább maradt, ugyanis történt egy óriási kanyar amitől sikitóztam.-Nyugi, vége.

-Örülök neki...-sóhajtottam.

-Itt is vagyunk!-szólalt meg később Nixo. Hátra hajtottam a fejem, így fejjel lefelé szemeztem a hellyel. Biztos szép lehetett, ugyanis csak egy nagy kialudt vulkánt láttam. -Bellül sokkal szebb.-mosolygott a szürke szállítóm. Berepültünk egy szűk kis alagúton, majd közel repültünk a földhöz. Nixo gyorsabban csapkodott a szárnyaival, majd a lehető legóvatosabban letett. Még hátamon maradtam, mikor leszállt mellém a Kék szemű. Felém tartotta a mancsát, mire a hasamra dőltem és hagytam, hogy felsegítsen. Felálltam,majd gyorsan leráztam magam. Nixo eltakarta a lábával a fejét, nehogy megcsapjam. Mikor vissza egyenesedtem szinte egyszerre elnevettünk magunkat. Nixo elkezdett magyarázni, hogy mi ez a hely és magáról is pár dolgot említett. Például, hogy ő a törzsfő fia. Említette, hogy van egy húga is. Egy kegyes, jó módú "cica baba". Fogadni mernék,ha megtalálja Szikrát, letámadja. Ebben holtbiztos vagyok. Nixo elment egy kicsit. Nemsokkal később megláttam a távolban Szikrát.

-Szikra!!-kiáltottam, mire felfigyelt. Odarohantam hozzá és szorosan átleltem. Ekkor megszólalt mögülem egy gúnyos, nőstény hang.

-A szerelem tényleg vak...-motyogta a szemeit forgatva. Idegesen felé fordultam és összehúztam a szemem. A Nőstény Sátán itt van. Biztos Ő lehet Nixo húga, Lady.

-Netán valami gond van?-kérdeztem idegesen felvont szemöldökkel.

-Nem, nincs.-ült le úriasan a "hercegnő". Úram,Thor! Ez sárkánynak meri magát nevezni????

-Apuci elkényeztetett kislánya.-forgattam a szemem.Lady a jogos és igazságos kifejezésemre mérgesen, szinte vörösen izzva hagyta el a helyszínt. Amúgy a kis hófehér, rózsaszín "ártatlanság" első áldozatom lesz, ha egy ujjal is bántani merészeli(/tudja, mert az sem biztos) Szikrát!! Miközben dühösen elviharzott, győztes vigyor telepedett az arcomra, a mérges szemeim alá. Szikra értetlenül meredt rám

-Ez meg mi volt?-kérdezte.

-Egy kis lecke a csajnak. Lesz még belőle elég...-feleltem, és füstöt fújtam ki az orromból.

-Lányok-fogatta a szemeit. Ennyit a megértésről...Nem sokkal a galiba után Biltz és Amazon jelent meg Szikra előtt és épp "játszunk riportert!" kedvükben voltak. 

-Mit gondolsz az új csajról?-kezdte Biltz.

-Engem hagyjatok...-fordult el Szikra, aminek hatására engem támadtak le, mint a papparazik. Éljen! De mivel érdekes témában kérdezgettek(Szikra kérdése nálam is) így bele mentem. Szikra egy ideig játszotta a nézőt(megjegyzem, amazonék hangos beszélgetésére sokan felkapták a fejüket), majd megint elment. Remek! Lelépett megint... Most vagy megkeresem vagy....

-Szia!-szállt le mellém Nixo. 

-Szia. Nem láttál egy sötét Éjfúriát? Ő a barátom és megint elment...-keresgéltem a szemmel de egyszerűen lehetetlen! Van itt tök millió Fúria, erre elveszik egy tök idegen helyen! Azt hiszem ezt eltanulta tőlem...Hupszi!

-Nem, nem láttam. Viszont a húgom azt mondja, hogy valaki megsértette. Nem tudod, hogy ki lehet az?

-Nem, nem tudom. Fogalmam sincs.-Nixo barátságosan vállat vont majd elkezdett körbe vezetni. A földről tűnve gyönyörű volt a táj. Fészkek mindenhol! Oh mit nem adnék egy kicsiért! Nixo odavezetett a vízesés partjához és leültünk beszélgetni. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy egy barna kis Éjfúria rágcsálja a farkam. Felemelem és a kicsi kedvesen néz vissza rám. Mielőtt rosszat gondolna rá mosolyogtam, amit ő is kedvesen nyugtázott. Nem sokkal később egy kis VégzetDal is megjelent mellette. Mindketten kedvesen elém sétáltak és bemutatkoztak. A Fúriát Brownynak, a Dalt Northnak hívják. Hamarosan visszamentem a leragadt bandához, de magammal hoztam a két kicsit is. Sajna Nixo már nem jöhetett velünk. Lehet nagyon kerüli Szikrát. Hamarosan az előbb említett is megérkezett. 

-Sziasztok!-köszöntött az elveszett.

-Szia!-rohantam oda hozzá és átöleltem.

-Kik az új barátok?

-a Fúria Browny, a Dal pedig North.

-Jó napot, Szikra bácsi!-köszöntötte őket a két kicsi.

-Sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.-hajolt le hozzájuk. Persze erre akaratlanul elmosolyodtam. Szikra lefeküdt mellém, majd figyelte a játszó fiókákat. Utána én is követtem a példáját.

-Hát nem aranyosak?-kérdeztem.

-De, azok.-felelt. Nem sokkal később egy koromfekete félig vak, sebhelyes Éjfúria jelent meg a színen. Gyorsan a szárnyaim alá bújtattam őket. Szikra tisztelettudóan felállt.

- Látom, új tagokat köszönthetünk.- Kezdte beszédét.
- Üdvözletem.- Köszönt Szikra
- Mi járatban errefelé?
- Engem Lady hozott ide.- Mutatott a Sátánra. Nem leszünk jóban, ha csak így ellopja Szikrát!
- Igen, a lányom már mesélte. Gyertek velem.- Mondta, majd elvezetett minket a vízesés mellé.
- Mondom a tervet. Mivel én vagyok ennek a helynek a vezére, ezért én döntöm el, hogy kik lakhatnak itt. Ti is maradhattok, de csak egy feltétellel.- Mondta rémisztő hangon
- És mi lenne az?- Vonta kérdőre Szikra.
- Csak is akkor, ha te hozzámész Ladyhez, Dreamy pedig az enyém lesz.- Mondta vörösen izzó szemével
- Azt soha! Inkább elmegyünk!- Ölelt át. Mégis mi a fészkes fenét képzel ez?? Bye, bye Búvóhely!

- Hát, ha nem, akkor meghaltok! Mindannyian!- Utasította ránk a "testőreit". 
Még egy ideig ott álltunk, az örök közeledtek. Felismertem a hajas haveromat közülök. Nem tehetett semmit, pedig tudtam, hogy sajnálja. Ekkor megszólaltam:

-Mit szólnáál...-kezdtem suttogva majd lőttem egy plázmát az őrök elé és a lehető leggyorsabban eltűntünk előlük.

-Utánuk!-kiáltotta a vezér, és utánunk küldte a testőreit. A kanyarokat gyorsan vettük, de mégis utolértek minket. Ekkor Szikra próbálta egy-egy lövéssel lelassítani őket, de a páncélzat védte őket.

-Francba!-suttogtam. Próbáltunk a föld fölött szárnyalni de nem segített. Már majdnem beleszédültem a körözésbe, amikor a vezér szájában ott lógtak a kicsik. 

-Oda kell mennünk!-indultam oda, hova Szikra kénytelen volt követni. Tisztességes távolságban megálltam előtte mire letette a kicsiket, de lefogta a farkukat.

-Szóval...-kezdte-Benne vagy?-kérdezte. Szikra épp akkor szállt le mögöttem. Mellém baktatott és a szárnyával átölelt. Biztatóan a szemebe nézett. Nagyot sóhajtottam, majd a főnökre néztem. Tettem egy lépést, majd kihúztam magam. Épp akkor szállt le Nixo és Lady mögötte.

-Nos?

-Legyen.-nyögtem ki.-Benne vagyok!-Hallottam, hogy Szikra ellenkezik, de a testőrök visszatartják. Lady arcára leült a győztes vigyor, Nixo szomorúan szemezett a földdel.

-Ez az, aranyom.-vigyorgott a vezér. Odasétált mellém,és átkarolt a szárnyával. Úgy kezdtünk el sétálni. Egy pillanatra sikerült hátra pillantanom. Láttam Szikra csalódott, szomorú, mérges arckifejezését. Legszívesebben megöleltem volna, hagyva ezt az egészet, de meg kellett tennem. Érte. A többiekért. Ennyivel tartoztam neki. A szökéseim miatt... Szomorúan visszafordultam és követtem Demon lépteit. Beléptünk a család házába. Tágas volt gyönyörű. Demon oda vezetett az asztalhoz, hogy megebédeljünk. Ő,Én és Nixo. Pfffh,a kis vakarcs rászállt Szikrára, tudva, hogy nem avatkozom bele. Pfh, szánalmas...Hamarosan meg is hozták az ételt. Nehezen ment le a hal a torkomon. Elgondolkoztam, hogy vajon mi történhet Szikrával.

-Jól vagy?-ébresztett fel Nixo.

-Persze.-feleltem kevés magabiztossággal. Majd hirtelen becsörtetett Lady.

-Jhaj, Apa! Képzeld, ez a Szikra olyan csodálatos! Fogott nekem halat, repültünk együtt.. Olyan gyönyörű a szeme!-áradozott az orrom előtt(!!!). Lenyeltem a halat, és felé fordultam.

-Kedves Lady!-kezdtem halál nyugodtan. Persze a szeme rögtön szikrákat hányt.-Szeretnélek figyelmeztetni, hogy attól még, hogy elbuktam, nem jelenti azt, hogy megszűntem létezni.-vetettem óvatosan oda neki.

-Te mégis miről beszélsz?-háborodott fel.

-Csak arról, hogy nem jelenti azt a szerződés, hogy nem találkozhatok Szikrával!-emeltem meg a végét. Lady szinte teste már szinte égett a méregtől.

-Na ide figyelj!-kezdte.Ez a szerencsétlen, értelmetlen veszekedés Nixo között zajlott, így szegény behúzótt nyakkal hallgatta.-Te! Megtiltom, hogy találkozz Szikrával!-erre felvontam a szemöldököm.

-Mi? Te szabod meg, hogy mit ne tegyek? Uram, Thor, ki vagy te?

-A barátod ÚJ párja!-dörzsölte az orrom alá.

-És neked hatalmad lenne fölöttem?-vontam kérdőre felvonva.-Figyelj, és hozzá megyek apádhoz, szóval ÉN fogom NEKED megszabni, hogy mit ne csinálj! Első, hogy vedd le a mocskos mancsaidat Szikráról!-erre elhallgatott. Végtére is én nyertem. Igazam van. Vőrősen égett a dühtől és a szégyenétől. 

Itt is az új rész! Reméljük a jövőben is követitek szegények kalandjait.

(Ui.:A vita lehet elég durva lett, bocsi)

Szereplő ismertetés, tájékoztató, meg úgy általában minden

Sziasztook!

Tudom, hogy ez nem egy rész, most ne is számítsatok rá egy pár napig. Eljött e szegény blog életében, hogy vége van...az első évadnak! Nincs vége a blognak, csupán csak az első évadnak. ez a része talán nem is volt olyan izgalmas, de majd az ezután következő részek! Nézzük csak, mi történt az első évadban:

• Az ellentétes erők összetalálnak
• És persze ebből lesz egy kis galiba is...
• CannibalBlood feltűnése
• Hihetetlen csata
• Felbukkan Titan
• Dreamyt elkapják
• Szikra elszökik megkeresni(otthagyja Fogit)
• Szikra találkozik Clouddal
• Shipper #1 megjelenik aka Biltz
• Dreamy összeismerkedik Philiph-el
• Dreamy találkozik Dagurral
• Megjelenik BlueBerry
• Shipper#2 aka Amazon és Howl bejön a képbe
• Megmenekülnek Dagur elől(+Paris megjelenik)
• Vegyes érzelmek
• Az Éjfúriák titkos búvóhelye
• Lady és az apja+titkos esemény

Na, ez elég sok minden! Mielőtt elsorolnám a jövőbeli eseményeket/terveket, egy kis szereplő ismertető:

Dreamy:

A mostanra jobban megismert Éjfúria lány sok kalandba keveredett. Ez persze csakis a makacsságának köszönheti. Dre kapcsolata Szikrával már nem felhőtlen, kezd kitisztulni, de azért vannak neki is titkos zugai, amit elég nehezen ha fel fog tárni. Szerencsére támogatására van a csacsogó Siklósárkány, a bölcs viharszelő, Szikra húga, esetleg a non-stop daloló VégzetDal... A lényeg, hogy nincs egyedül, nem kell sehova se mennie. De neki is akadnak ellenségei. Például az újonnan megismert hófehér kislány, akit jobb hercegnő névvel illetni..., és e szeretett hölgynek az édesapja. De ki mondta , hogy nem térnek vissza a régi ellenségek?

Szikra:

A mostanra csábítóvá vált Szikra, biztos büszke lehet magára, és győztesnek is érezheti magát, mivel rátalált, és megszerezte szíve választatját. Ez alatt a néhány rész alatt megismerhettük a "herceget" ahogyan hősiesen, kitartással belevágott a lehetetlenbe, hogy megkeresse "hercegnőjét". Persze, Szikra sem tökéletes. Minden győztesnek kell lennie egy vesztesnek, vagyis legyőzött ellenségnek. Ebből neki is akad bőven. És ha ez nem lenne elég neki, az egész világ tud hősies tetteiről. Például ahogyan szembe szállt Cannabal-al, ahogyan kicselezte Dagurt, ahogyan felhagyva a barátját elindult... E kis kaland után, Szikra szerzett pár kedves, és kevésbe kedves barátot is. Például egy saját, bölcs Viharszelőt, egy kissé idegesítő Végzetdalt, a húgát, egy kis útitársat....

Biltz

Az örök pattogó neve magában értendő ☺

Amazon

E kis cukibogár ugyan ez ☺

BlueBerry

Vidám, aranyos kis Éjfúria lány, akit kiskorában elválasztottak a testvéreitől. De egymásra találtak ☺

Cloud:

Howl

Paris:

Lady:

Demon:

Oké, azt hiszem ennyi :D Most pedig a jövőbeli jelenetek.

-Lesz pár, na jó elég sok új sárkány.(neveket nem mondok☺)

-Harcok

-Más fajta új szereplők

-Spearmy összeveszés

-Újabb keresések

Több Spoiler nincs ☺ 

Viszlát, a következő részben!!

(Itt járt, Dre, Sp, Amazon, Biltz, Howl, Cloud, és még sok más!)

14. Rész- Epilógus

(Szikra szemszöge)
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Paris a fejem tetején horkol.
- Jó reggelt.- Ébresztettem fel
- Hm...- Folytatta tovább az alvást
Hiába próbáltam felébreszteni, ő csak horkolt tovább. Végül meguntam, és hagytam aludni. Minden ugyan úgy volt, mint tegnap. Kivéve egy dolgot. Hova lett Biltz és Amazon?! Vajon miben sántikálnak? Vészjóslóan körbenéztem, de sehol sem leltem őket. Mivel a többiek még aludtak, nem akartam felkelteni őket. Úgyhogy ott feküdtem addig, amíg Dreamy fel nem kelt.
- Jó reggel.- Köszöntöttem
- Neked is.- Nyújtózott
Megdörzsölte a szemét, majd körbenézett.
- Hol van Amazon?- Húzta össze a szemeit
- Nem tudom. Biltz sincs meg. Megyek, utána nézek.- Nyújtóztam, majd bementem az erdőbe
Egy ideig még nézelődtem, aztán valami megragadott, és bevitt egy hegy belsejébe. Egy ideig még repültünk, aztán ledobott a földre. Egy ideig még nyöszörögtem, ugyanis elég nagyot puffantam a földön. Aztán felkeltem, majd kinyitottam a szemem. El se hiszem, mit láttam ott! Éjfúriák mindenhol! Volt ott egy csomó fészek, tele tojásokkal, és kis fiókát próbálgatták szárnyaikat a terepen.
- Nem vagyunk egyedül.- Csodálkoztam
Egy ideig még nézegettem azt a gyönyörű helyet, aztán megszólalt mögülem egy hang.
- Üdvözletem szépfiú.- Szállt le egy hófehér színű, rózsaszín szemű fúria
- Üdv.- Köszöntem
- Na? Milyen?- Futott ide mellém
- Szép. Egyébként hol vagyok? És te ki vagy?- Néztem rá, amire a szemei csillogni kezdtek
- Jaj... Bocsánat. Az én nevem Lady, és a fúriák titkos lakóhelyén vagy. Téged hogy hívnak hercegem?- Mosolygott
- Az én nevem Szikra. Nem láttad a barátaimat?- Kezdtem el keresni őket a szememmel
- A siklót, a végzetdalt, a fúriákat és a viharszelőket? Őt ott vannak.- Forgatta a szemeit, majd balra mutatott
Dreamy, amint meglátott, iderohant, és hozzám bújt.
- Szerelem tényleg vak.- Motyogott Lady, és forgatta a szemét
- Netán valami gond van?- Idegeskedett Dreamy, amikor meghallotta Ladyt
- Nem, nincs.- Ült le Lady úgy, mint egy kisasszony
- Apuci elkényeztetett kislánya.- Motyogott Dreamy
Ahogy láttam, Lady nagyon mérges lett, mivel vörös fejjel eltűnt a színről. Minek kell értelmetlen dolgokat mondani? Néztem Dreamyre, aki még mindig mérges volt.
- Ez meg mi volt?- Néztem az egyre távolodó Ladyre
- Egy kis lecke a csajnak.- Mondta, majd füstöt fújt az orrából
- Lányok.- Forgattam a szemem
Biltz és Amazon csillogó szemekkel rohantak elém, majd kérdéseket tettek fel, mint a riporterek.
- Mit gondolsz az új csajról?- Kezdte a kérdezz-feleleket Biltz
- Most hagyjatok.- Fordultam el
Erre azonnal otthagytak, és odarohantak Dreamyhez, aki (megjegyzem most az egyszer) válaszolt minden kérdésükre. Ekkor nagyon meglepődtem. A lány, aki nem szeret az életéről beszélni, válaszol a "shippereknek". Nem tudom, mik voltak a kérdések, de Dreamy büszkén válaszolt az összesre. Egy ideig még néztem a kérdezz-feleleket, majd elrepültem körbenézni. Nagyon gyönyörű volt, és jó nagy. A sziklák tele voltak fészkekkel, a fúriák pedig boldogan élték az életüket. Volt ott egy vízesés is, ami egy nagy tóban végződött. A leeső víz mellett pedig egy nagy kiálló szikla volt. Rajta állt egy koromfekete színű, eléggé morcos fúria. Gondolom ő volt ennek a csodálatos helynek a vezére. Az egyik szemére vak volt, a másik pedig vörösen égett a dühtől. A teste tele volt sebekkel, gondolom harcban szerezte őket. Vérvörös szemei cikáztak a sziklák között, valamit nagyon keresett. Aztán megpillantott engem. Egy ideig farkasszemet néztünk egymástól távol, majd Lady jelent meg mellettem.
- Üdvözletem hercegem.- Törte meg a farkasszemet
- Helló.- Köszöntem
- Mi járatban errefelé?- Nézett rám
- Körbenéztem egy kicsit. Ő ki?- Mutattam a minket néző fekete fúriára
- Ő? Ő az apám. A vezetője eme csodás helynek.- Mosolygott
- Kissé rémisztő.- Borzongtam
- Ugyan már! Én szeretem.- Nézett az apjára
- És most mi lesz?- Néztem körbe
- Hát, majd megkérdezzük apámtól, hogy maradhatnak-e a barátaid. Te meg a csaj biztosan maradhattok, de a többieket nem tudom.- Mondta, majd intett, hogy leszállunk. Körbevezetett, és megismerkedtem pár fúriával. Nagyon rendesek itt a sárkányok. Mire visszaértem Dreamyékhez, ők is új barátokat találtak. Volt egy kölyök, barna szemű fúria, és egy szintén kicsi halálének. Remek. Remélem, hogy egyikük sem lesz olyan, mint Biltz vagy Amazon. Ahogy láttam, Dreamy nagyon megszerette a kis fúriát.
- Sziasztok.- Köszöntem, amikor leszálltam.
- Szia!- Rohant ide hozzám Dreamy, majd megölelt.
- Kik az új barátok?- Mutattam a kicsikre
- A halálének North, a kis fúria pedig Brownie.- Mosolygott
- Jó napot Szikra bácsi!- Köszönt a kétkis csöppség
- Sziasztok. Örülök, hogy megismertelek.- Mosolyogtam
Lefeküdtem Dreamy mellé, és onnan figyeltem a játszó kölyköket.
- Hát nem aranyosak?- Mosolygott Dre
- De azok.- Mosolyogtam vele
Egy kis ideig még néztük a két kis sárkit, majd a koromfekete főnök jelent meg a színen. Dreamy azonnal elbújtatta a kicsiket, én pedig felálltam.
- Látom, új tagokat köszönthetünk.- Kezdte beszédét.
- Üdvözletem.- Köszöntem
- Mi járatban errefelé?-
- Engem Lady hozott ide.- Mutattam a hófehér sárkira
- Igen, a lányom már mesélte. Gyertek velem.- Mondta, majd elvezetett minket a vízesés mellé.
- Mondom a tervet. Mivel én vagyok ennek a helynek a vezére, ezért én döntöm el, hogy kik lakhatnak itt. Ti is maradhattok, de csak egy feltétellel.- Mondta rémisztő hangon
- És mi lenne az?- Vontam kérdőre
- Csak is akkor, ha te hozzámész Ladyhez, Dreamy pedig az enyém lesz.- Mondta vörösen izzó szemével
- Azt soha! Inkább elmegyünk!- Öleltem ár Dreamyt
- Hát, ha nem, akkor meghaltok! Mindannyian!- Utasította ránk a "testőreit".
Még egy ideig ott álltunk, az örök közeledtek, amikor Dreamy megszólalt...

Ui.: Itt is az epilógus. Tali a kövi részben 😈

13.rész

(Dreamy szemszöge)

Miután feleszméltem a hatásból, azon vettem észre magam, hogy Philiph áll velem szemben és erősen liheg. Nem tudtam mi a baja majd felkaptam a fejem, mert egy kis Éjfúria nézett át a rácson, de mikor észrevette, hogy nézem. elrohant.

-Várj!!-kiáltotta utána, s utána rohantam. Annyira lekötött, hogy majdnem ráléptem Philiphre ami alattam lihegett. Biztos nagyon megijedt. Lehajtottam a füleim, és hátráltam tőle. Éreztem, hogy bántani fogom, ha maradok. Felült és rám nézett.

-Ne, ne menj el!-kiáltott. De én nem álltam meg. Hanem akkor mindenki felkapta a fejét, mert halottam egy Éjfúria hangot. Az őrség elrohant a hang irányába, akiket Dagur is követett. Érdeklődve felnéztünk, aztán visszanéztem a fiúra. Egy darabig szemeztünk aztán betoltak egy ketrecet amiben egy fekete sárkány feküdt. Lassan odasétáltam mire az emberek hátráltak. Elkezdtem szagolgatni majd meglöktem az orrommal a sárkány.
-Szikra?-kérdeztem halkan mire a sárkány megfordult és rám nézett a cián kék szemeivel.
-Szikra!-örültem meg.
-Dreamy!-örült meg ő is nekem. Feltápászkodtunk és játszó állásba álltunk. De elszomorodtam. Megakartam volna ölelni, de így nem tudom. Ott a ketrec.  Szikra ezt persze látta rajtam, és rögtön kapcsolt.
-Valami baj van?-kérdezett kedvesen de szomorúan.
-Kikéne jutnunk innen.
-Jó hogy rájöttél. Szerinted miért jöttem?
-De nem mehetek el a fiú nélkül.-néztem hátra az említettre.
-Miért annyira fontos? Az emberek rosszak! Sárkányokat ölnek! Az emberek fogtak el minket! Dreamy, gondolkozz! Minél előbb el kell innen mennünk...-magyarázta de félbe szakítottam
-Én nem megyek el innen!!-kiáltottam rá. Fenébe a gondoskodásával!-Nekem itt jó!-és megérkezett az első találkozásnál megismert Dreamy. Éljen
-Dreamy, el fogsz innen menni, ha akarsz ha nem!
-De nem fogok! Itt van Amazon, Howl és Philiph is! Akik szeretnek és elfogadják a döntéseimet!
- Mégis miről beszélsz?
-Az új barátaimról!!
-Csak hogy tudd, miattad repültem kilométerek, miattad ismertem meg egy idegesítő Végzet Dalt, miattad repültem végig az ismeretlennél ismeretlenebb szigetet, megsem állva míg meg nem talállak, de a legfontosabb, hogy miattad szöktem a legjobb barátomtól csak hogy megtalálhassalak!!!-és ekkor megfagyott bennem a vér. Értetlen, a sírás küszöbén álló arccal néztem Szikrára, aki összeráncolva nézett kétszínű szempáramba. És ekkor jutott el teljesen az agyamig. Szikra felhagyott a legjobb barátjával, csak azért hogy megkeressen, és én pedig itt makacskodok neki, hogy maradok. És nem bírtam tovább. Legördült az első könnycsepp. Szikra arca rögtön megenyhült és bűnbánóan nézte ahogyan elrohanok egyenesen be Howl-hoz. Míg a ketrecéhez nem értem megsem álltam.
- Howl? Howl, hol vagy?-kérdeztem sírva.- Howl!-aztán lerogytam és végleg sírni kezdtem. Howl nem volt a ketrecében, de Amazon. Nem sokkal később lépteket hallottam. Nem igen zavart igy folytattam a roppant izgalmas programomat. Aztán abba hagyodott a hang.
-Hey?-hallottam egy ismerős hangot mögülem. Gyorsan forgolódni kezdtem, majd elámulva hátra fordulva maradtam. Szikra állt ott, egy...egy... Egy virággal a szájában! Nagyon aranyosan nézett úgy ki. Leült és letette elém a virágot.
-Tudod, nagyon sajnálom. Csak tudod, nagyon sok mindenen mentem keresztül...-kezdte bűntudatosan. -De lett pár barátom.-nevetett fel kínosan. Aztán tovább folytatta. Ő is megismert egy szerelem hiányos sárkányt. Hasonlót, mint Amazon. És meg is találta a húgát. Persze én eközben csak hallgattam. Majd mikor úgy éreztem, hogy ideje van amit akartam, hirtelen ötlettől vezérelve hozzá bújtam. Szikra először ledöbbent, majd átölelt a szárnyaival. Aztán elöntött a "Szeretem Szikrát!! Szerelmes vagyok!! De jó nekem!"érzés. Sajna csak addig volt jó amíg megnem hallottunk két sikítást. Gyorsan hátra fordultunk és mindketten egy "Uram, Thor segíts" felét suttugtunk. Ugyanis Amazon állt és Végzet Dallal. Szóval biztos ő Biltz.
-Spearmy!!!!!-kiáltották fangirl típusként. -Oh Thor, Spearmy!!!!!
-Várj! Te is...-kezdte Amazon az "ismerkedést".
-Spearmy shippeeer!!!- "mutatkozott be Biltz.
-Én is!-fordult felé kedvesen Amazon és tovább sikítoztak. Gyorsan felálltunk és furán fordultunk az ajtó felé.
-Mi az a Spearmy?-kérdeztük egyszerre Szikrával.
-Mi?-álltak meg a "Spearmy shipperek".
-Elnézést.-tört utat magának egy másik éjfúria, Howl és még egy Viharvágó . A másik fúria biztos a húga. A Vihar vágót nem tudom.
-Szóval...-nógatta Szikrát a húga.
-Jaj, hát persze. Cloud, Blue. Ő a már sokat hallott Dreamy. Dreamy. A viharvágó Cloud, a fúria pedig a húgom Blueberry.
-Örülök, hogy megismertelek titeket.-mosolyogtam feléjük.
-Khmm...-hallottam egy köhintést. Howl nézett le rám.
-Hát persze! Howl. Ő Szikra. Tudod. Szikra. Ez a lila pikkelyes párna Howl.-mutattam be Szikrát.
-Aww, mint a kis szerelmesek.-törtek utat maguknak a "shipperek".
-De azok is.-nevettek fel egyszerre.
-Mit tud a Végzet Dal?-kérdeztem unottan.
-Őööm...-felelte Szikra.
-Gratulálok.-motyogtam magamnak.
-Nyugi, kedvesem, többet mint amennyit hiszel. Többet tudok mint te.-nevetett fel Biltz.
-Jobb ha ezt most abba hagyod!-förmedtem rá.
-Dreamy hozzám szólt! -kezdte legyezni magát, nehogy elájuljon.
-Grr... Az agyamra fog menni!-mérgelődtem.
-Nekem mondod?-kérdezte a "haldokló" sárkányt játszó Biltz -et. Asszem' túl nagy "Shipper".
-Indulhatunk?-kérdezte Howl.
-Persze!-és elindultunk az ajtó felé. Szerencsére volt egy lyuk az aréna tetején és azon ki tudtunk repülni. Én repültem hátul, Szikra pedig előttem. Mielőtt kirepültem megakadt a szemem a fiún aki állva csodálta ahogyan szabadok vagyunk. Nem hagyhatom ott egyedül. Gyorsan lekanyarodtam és felkaptam, majd úgy repültünk új szárazföldet keresni. Végül BlueBerry törte meg egy idő után a csendes utat.
-Őt minek hoztad magaddal? Hiszen emberek tartottak ott és ők is kaptak el téged.-kérdezte félénken és kíváncsian.
-Hát, azért hoztam magammal, mert Ő mentett meg tulajdonképpen.-mosolyodtam el.
-De hiszen mi hoztunk ki.-felelte értetlenül.
-Ez igaz, de mikor a hajón voltam, Ő volt az egyetlen akit érdekelte a sorsom.
-Ó! Így már érthető.-mosolyodott el Blue is.
-Szóval akkor vele játszottál?-kérdezte Szikra.
-Igen.
-Értem.-és előre fordult. Később, miután száraz földet találtunk, letettem Philiphet és óvatosan hozzá bújtam.
-Vigyázz magadra.-ölelt vissza. Aztán felkaptuk a fejünket, mert egy szekercés lány rohant felénk. Gyorsan felrepültünk, nehogy észre vegyen, és eltűntünk az éjszakában. A további utat csendben tettem, mert kicsit hiányzott is a fiú. Az egyetlen játszó társam. Nem is olyan sokat kellett repülni, mert hamar találtunk egy új szigetet. Hamar leszálltunk és mindenki el is aludt. Engem kivéve. Kiültem a partra ahol láttam a hullámzó tengert. egy ideig egyedül voltam a gondolataimmal, majd megjelent Szikra.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte majd leült mellém.
-Nem igazán. Megszoktam a bezártságot, a tömeget, az arénát, a ki-be mászkálást a ketrecből.-"áradoztam" neki-És most. Most szabadok vagyunk, és nincs semmi bajunk.
-Azért nem igazán.-keserített el, vagy ébresztett fel a monológomból a kimaradt hibára.
-Miért?
-Hát az az idegbajos ember...
-Dagur.-fejeztem be.
-Igen,Ő. Tudja, hogy létezünk. Keresni fog minket.
-Ez igaz. Amúgy Foginak nem mondtál semmit?
-Semmit. Nem tudja, hogy hol vagyok...
-Nem kéne megkeresni? És ha baja esett?
-Fogatlan tud magára vigyázni, ne izgulj.
-Hát jó.-hagytam rá, majd lefeküdtem. Szikra is lefeküdt de mögém és betakart a szárnyaival(♥♥♥). Elmosolyodtam, majd elnyomott az álom. Szikra is letette a fejét az én fejemre és aludni próbált, de megjelent előtte egy kis sárkány. Szikra felkapta a fejét és érdeklődően nézte.

-Mi az?-kérdezte a kis sárkit.
-Semmi-mosolygott, mire Szikra rám nézett és elmosolyodott. Gondolom, meg lepődött, hogy ilyet teszek. Kedves Szikra, nem ígérek semmit, de ez nekem is fura és lehet, hogy lesz több ilyen is. Félelemmel, Dreamy.

12. Rész

(Szikra szemszöge)Már késő este volt, amikor új szigetet találtunk. Olyan jó érzés volt újra érezni a talajt a lábam alatt. De komolyan. Egy csomót repültünk. Remélem, hogy hamarosan megtaláljuk Dreamyt. Már alig várom, hogy újra lássam. Halásztunk egy kicsit, majd elmentünk aludni. Olyan jó álmom volt. Dreamy és én repkedtünk a felhők között, és semmi gondunk nem volt. Aztán leszálltunk a partra, és belevetettük magunkat a vízbe. A szél csendesen fújdogált, a madarak csicseregtek, a tenger lassan hullámzott. Nem is lett volna jobb alkalom egy kis vízi csatára. A vízben nevetgéltünk, és beszélgettünk. Ekkor viszont arra ébredtem, hogy egy kis sárkány bujkál a a szárnyam alatt. Bekukkantottam, és egy kis rózsaszín szőrgolyó feküdt ott.
- Mi a baj?- Kérdeztem a reszkető szőrcsomótól
- Nagyon félek.- Nézett rám
- Hogy hívnak?- Kérdeztem
- A nevem Paris. Te ki vagy?-
- Engem Szikrának hívnak. Miért félsz?-
- Mert egy gonosz ember megakart ölni egy kisfiút. Beeresztett egy sárkánygumót, és egy fúria majdnem megölte a fiút.-
- Milyen fúria?!- Néztem rá idegesen
- Hát.. Nem nagyon emlékszem. Az biztos, hogy egy felnőtt lány fúria volt.-
- Dreamy!- Pattantam fel
- Ismered?- Nézett rám kíváncsian Paris
- Igen. Már több napja őt keresem a barátaimmal. El kell vezetned hozzá!-
- Nem! Én nem megyek vissza oda!- Kuporodott össze
- Igérem, nem lesz semmi baj. Megvédelek.- Néztem a szemébe
- Biztos?-
- Igen.- Mondtam, és megöleltem
Szegényke biztos régóta egyedül van. Olyan, mint én amikor kicsi voltam.
- Gyere, pattanj fel a hátamra, és elviszlek.- Mosolyogtam
- Oké. De ugye nem lesz semmi baj?- Nézett rám a szemeivel
- Nem lesz semmi baj. Hiszen megígertem. Az ígéretem pedig megtartom.- Mondtam, majd Paris felmászott a hátamra.
Szépen lassan és óvatosan átkeltünk az erdőn, és megpillantottunk egy arénát.
- Ez az! Itt voltak.- Mutatott az arénára Paris
- Akkor most megnézzük, hogy ki van ott. Nem lesz semmi baj.- Indultam el
Bekukkantottam a rácsokon, és kit pillantok meg?! Hát Dreamyt!!! Végre megvan! Gyorsan visszamentem a többiekhez, és szóltam nekik.
- Srácok! Megtaláltam Dreamyt!!- Ébresztettem fel őket
- Szikra feküdj vissza. Majd holnap megnézzük.- Mondta Berry
- Nem nem nem!!! Végre megtaláltam, most már nem adom fel!- Kiabáltam
- Szikra, ezt csak képzelted. Feküdj vissza.- Mondta Berry
- Akkor majd én megmentem!-
Parissel a hátamon, rohanva visszatértünk az arénához. El se hiszem, hogy végre megtaláltam!
-Most hova megyünk?- Kérdezte Paris
- Kiszabadítjuk Dreamyt.- Mondtam, és elkezdtem gondolkozni a terven.
- Hmm... Kitaláltam valamit.- Mondtam
- Az lesz, hogy várunk még egy kicsit, utána pedig berontunk és kiszabadítjuk őket.- Néztem az őrökre
- Oké.- Mondta Paris, majd tüsszentett egyet.
Ezt szerintem az őrök is meghallották, ugyanis egy hatalmas csoport viking közeledett felénk. Paris elbújt a szárnyam alá, én pedig támadó pozícióba álltam. A hatalmas csoport gyorsan közeledett felénk. Kilőttem pár plazmabombát, amivel sikerült lelassítanom őket. Aztán felkaptam Parist, és elrepültünk. Vagyis majdnem. Egy furcsa, (szerintem) idegbajos ember elkapta a farkamat, így nem tudtunk elmenni.
- Most mi lesz?- Nézett rám Paris
- Nem tudom.-
Az idegbajos elkezdte ráncigálni a farkam, míg már nem bírtam, és lezuhantunk. Klassz. A tüzem kifogyott, és hatalmas horda áll körbe. Mit tegyek? Ha minket is elkapnak, nem lesz esélyünk kiszabadítani Dreamyt. Ismételten próbáltam elrepülni, de nem ment. Az az ember nem hagyott elmenni minket. Mikor már nagyon elegem volt, nekitámadtam. Az őrségnek szerintem ez nem tetszett, így minden erejükkel próbáltak leszedni róla. Szépen összekarmolásztam az arcát, a karjait, majd leterítettek egy hálóval. Lekötöztek, majd elvittek egy ketrecbe.

11.rész

(Dreamy szemszöge)

Reggel egy hang ébresztett fel.

-Elmacskásodtunk?-kérdezte egy ismerős, vidám hang. Kedvesen megfordultam és felemelkedtem. Philiph állt nekitámaszkodva a ketrechez. Egy kedves hangjelzéssel üdvözőltem. Vissza köszönés képpen rám mosolygott.
-Jól érzed itt magad?-kérdezte barátságosan. Ó mennyit tudnék neki mesélni, de nem érti amit mondok. Válaszul bólintottam és oda sétáltam hozzá. Phil elkezdte nézegetni a ketrecet, hogy hogyan szabadíthatna ki. Mikor meglátta hogy érdeklődve nézem, hátrált egy kicsit. Gyorsan kinyitottam az ajtót és már előtte is álltam. Kicsit furán nézett rám, de vállat vont és újra kérdezett:
-Segítsek kijutni? Tudom a kivezető utat.-mosolygott rám. Én is kedvesen rá mosolyodtam mire összehúzta a szemeit és felém indult. Nem tudtam hova tenni egyhítettem a mosolyomon.
-Hogy tudod így fogatlanul megenni a halat és életben maradni?- nézegette a "fogsorom" ami ebben az esetben be volt húzva. Abban a pillanatban kiengedtem a fogaim mitől hatra hőkölt a fiú. Erre hangosan felnevettem. Aztán megindultam be a zárkámba ahova a barátom is követett. Bezártam az ajtót és ránéztem. A falnak neki dőlve ült és rajzolt. Oda mentem megnézni hogy mit rajzol. Egy Éjfuria volt az. Épp az állkapcsomat próbálta megvalósítani de nem ment neki fejből. Így elé ültem és kinyitottam a számat. Egy pillanatra felnézett és mosolyogva nyugtázta a segítségem.Így letudtam foglalni míg én gondolkozom. Szóval ki kéne jutni. De hogyan? Ha jön a haverom is akkor bajba is kerülhet. De egyedül nem maradhat itt. Túl életképtelen hozzá. Hozzátéve Howl és Amazon sem maradhat itt. Visszanéztem a fiúra de nem volt a helyén. Idegesen és ijedten keresni kezdtem majd hallottam egy felkiáltást.
-Áu!-gyorsan az oldalamra néztem ahol Philiph volt és attól tartok, hogy épp tanulmányozta a szárnyam és véletlenül arcon csaptam vele. Arcát fogva nézet rám mire bocsánat kérően hozzádőrgőlöztem.
-Nincsen semmi baj, csak fáj...-felelte aztán a kezével simogatni kezdte az érintett helyet mire orvos ként "megvizsgáltam" aztán " el láttam a sebesültet", ami abból állt hogy megnéztem mintha értenék hozzá majd megnyaltam. Erre mindketten felnevettünk. Aztán hamar abbahagytuk mert egy embert hallottunk közeledni. Philiph kétségbe esetten keresett búvóhelyet mire én csak lefeküdtem és bezártam a szárnyaimba. Mielőtt ide ért az ember benéztem a szárnyaim közé mire a fiú egy kézjellel jelezte hogy jól van. Megnyugvásként rávigyorogtam aztán "kibújtam a bunkerből". Az ember ott állt a ketrec ajtóm előtt.
-Jó reggelt, Mrs. Éjfúria. Remélem jól aludtál mert ma már elkezdjük a kiképzést.-vigyorgott rám Dagur, ugyanis ő szánta rám magát hogy meglátogasson. Kedves.
-Grrr...-feleltem.
-Ezt igennek veszem. Majd jövök érted.-válaszolt majd ott is hagyott. Kicsomagoltam Philiph aki elhúzott szájjal nézett rám.
-Én megyek. Biztos keresnek már. Ott leszek az arénánál, majd segítek ha tudok. Mi legyen a neved?-nézett maga elé gondolkozva. Hirtelen felindulásból megfogtam egy botot ami érdekesen bent volt nálam és megpróbáltam le írni a nevem amit még apukámtól tanultam. A fiú furán nézett rám majd az alkotásomra. Összehúzta a szemeit és olvasta:
-Dr-Dre-Dream-Dreamy?-nézett végül rám mire vigyorogva kontanstáltam, hogy igen, így hívnak.
-Oké, akkor majd találkozunk, Dreamy-és indult a ketrec ajtóhoz. Még egyszer hátra nézett segítség kérően, mire kinyitottam az ajtót majd elballagott. Addig leültem és gondolkoztam. Nem sokáig sikerült mert nem sokkal később Dagur állt az ajtóm előtt.
-Kész vagy, Mrs. Night Fury? Bocs de így jobban tetszik.*gonosz kacaj* Gyorsan!-mondta az embereinek akik bejöttek hozzám és kötöztek rám valami hámot(?) meg a számat is bekötözték. Lassan kivezettek és elvezettek az arénához ahol fent már ott volt Phil. A hüvelykujját felmutatva jelezte hogy minden rendben lesz. Bevezettek majd elengedtek. Bent már vált rám pár viking báb akiket le kéne lőnöm. Vicsorogva hátra néztem Dagurra aki gonoszul "vicsorgott".
-Azt hitted hogy ez ilyen könnyű lesz?-mondta majd fellűlről leengedett egy sárkány gumót. Ijedten hátráltam pár lépést, hogy ne legyen hatása. Aha, persze. Akkora volt hogy az egész arénát betöltötte a hatása. Próbáltam visszatartani de nem sikerült. Összeszűkült a pupillám és irányíthatatlan lettem még számomra is. Majd akkor bedobtak vagy 10 darab angolnát. Mivel nem láttam hogy mi az így automatikusan indultam meg enni egyet, mert azt hittem hogy hal.
-Dreamy, Ne!!-kiabált utánam a barátom de mivel nem láttam nagyon semmit így csak a a fülemre hagyatkozva nézegettem minden felé.
-Ne edd meg! Az nem hal! Angolna! Tudod, bajod lesz tőle!-kiabálta mire Dagur szúró szemmel nézett rá. Gyorsan felsietett hozzá. Én közben a hang után oda mentem az aréna széléhez és hallgattam az eseményeket. Dagur megfogta Philiph felsőjét és felemelte a földről.
-Hogy merészeled, hogy parancsolsz az Éjfúriámnak??-kérdezte mérgesen.
-É-é-én, cs-cs-csak...-dadogta a fiú. Próbáltam ki saccolni hogy hol lehetnek és löttem egy plazma bombát. Véletlenül majdnem eltaláltam őket. Huppsz. Dagur magához szorította a shidert és elgondolkozott. Egyszer csak fogta magát és lehajította hozzám Philiphet. A fiú feltápászkodva, félve rám nézett. Mivel én még mindig a falat bábultam, megéreztem a fiú szagát és hátra fordultam. Kicsit megilyedt a látványtól.
-Tanítsd meg nekem, hogy tudjak neki parancsolni!-Philiph még mindig félve nézett rám majd felállt és felém irányította a kezeit.
-Nyugi, Dreamy. Csak segíteni akarok neked. Csak meg kell hallgatnod és figyelned kell rám.-erre csak egy morogást tudott válaszul kapni. Lassan hátrált de aztán irányt váltott mert látta hogy közelebb kerül a gumóhoz. Én persze vakon követtem.
-Oké, Dreamy. Most amit mondok.-állt meg.
-Állj meg te is.-mondta majd lassan sikerült megállnom. Dagur figyelmét felhívta a műveletünk.
-Oké, most ülj le.-mondta a kezét  még mindig előre tartva majd leguggolt. Dagur tátott szájjal nézte ahogyan én is leülök.
-Jó, most pedig maradj ott.-mondta majd felém közeledett. Vagyis elkerült mert a gumónál hallottam egy hangot hallottam ahogyan széthaszítódik a gumó. Abban a pillanatban el múlt a hatása és én értetlenül néztem körbe.

10. Rész

(Szikra szemszöge)

Amikor végre leszálltunk a szigetre, hirtelen valami elkezdett mocorogni az egyik bokorban.
- Ez mi?- Nézett rám Biltz
- Nem tudom.- Mondtam, majd valami rám ugrott.
- Szikra! Szikra! Te vagy az?!- Kiabált egy ismerős hang
Kinyitottam a szemem, és hirtelen egy lila színű fúriát pillantottam meg.
- Blueberry? Te vagy az?!- Néztem rá csodálkozva
- Jajj végre vagy!!!!- Ölelt át
- Ő ki? Valaki beavatna???- Ugrándozott Biltz
- Ő a tesóm, Blueberry.- Mosolyogtam
- Mi lett veled?- Kérdezett Berry
- Semmi különös.- Válaszoltam
- Áhh tényleg semmi. Csak éppen egy lány fúria nyomában vagyunk. Love sztori tudod....- Vágott a szavamba Biltz
- Komolyan?! Szikra ez igaz!? Van barátnőd?!- Nézett rám kikerekedett szemekkel Berry
- Nem, nincs.- Morogtam
- Ez nem igaz! Most is épp őt keressük!- Mondta Biltz
- És hogy néz ki? Mi a neve? Milyenek a tulajdonságai?- Kérdezősködött Berry
- Na jó, engem hagyjatok ezzel.- Mentem tőlük arrébb.
Ezennel tovább folytattuk az utunkat, viszont Berry is velünk tartott. Biltzel nagyon jóban vannak. Ahogy repültünk tovább, egyre többet beszéltek. A végénél már azt hittem, megsüketülök. Ami azt illeti, nagyon idegesítettek. De komolyan. Egy sikoltozó lánytömeg. Igaz, ketten voltak, de akkor is. Egyébként Berry egy lila színű, bátor, kedves és vidám fúria. A szemei kékek, mint Dreamy egyik szeme. Már éppen nagyban elgondolkoztam, amikor valaki megtörte a gondolataimat.
- Hová tartunk?- Kérdezte Berry
- Keressük Dreamyt.- Morogtam
- Tudod, a herceg keresi a hercegnőjét...- Mosolygott Biltz
- Uuuuu... Már alig várom, hogy lássam! Biztosan nagyon rendes, ha elnyerte Szikra szívét!- Mondta csillogó szemmel Berry
- Már megint kezdik!- Motyogtam
- Fel a fejjel Szikra! Addig sem téged kérdezgetnek.- Biztatott Cloud
- Még jó! Bár mondjuk akkor sem válaszolnék, ha kérdeznének.- Forgattam a szemem
- Nem lenne kedved elmesélni a múltadat?- Nézett rám Biltz
- Nem. A múlt, az a múlt. Már elmúlt.- Morogtam
Amikor kicsi voltam, nem történtek velem túl jó dolgok. Nem akarok róla beszélni.
- Hmm... Ez engem is érdekelne. Mi történt akkor, amikor elválasztottak minket a szüleinktől, majd egymástól is? - Érdeklődött Berry
- Léccciiiii mesélj!!!-  Nézett rám boci szemekkel Biltz és Berry

- Jól van, de akkor csönd lesz addig, ameddig nem találunk egy új szigetet.- Forgattam a szemem ismét
- Okiiiiii.- Néztek rám csillogó szemekkel
- Na szóval. Amikor még kicsik voltunk, mindannyian boldogan éltünk. A családommal együtt éltünk egy csoport éjfúriával, és apukám volt a vezér. Minden jól ment, addig, amíg egy hatalmas csapat viking le nem rohanta a szigetet. Apukám minden erejével védett minket, viszont a csapat nagy részét lemészárolták. A kicsiket pedig elvitték. Ekkor ismerkedtünk meg Fogatlannal.- Mondtam
- Akkor Fogatlan volt az a zöld szemű fúria!- Vágott a szavamba Berry
- Igen. De nem úgy volt, hogy nem szóltok közbe? Mindegy. Apukámat nem sikerült megölniük, hanem otthagyták meghalni. Végül az utolsó erejét is beleadva, elindult az az ember felé, aki éppen minket akart ketrecbe rakni. Egy tűgolyóval végzett vele, és azt mondta: "Szeretlek titeket. Meneküljetek." Majd összeesett. Berry és én próbáltuk újraéleszteni, nem túl sok eséllyel. Úgyhogy Berry, én és Fogatlan elindultunk a "hosszú útra". Sok veszéllyel szembenéztünk, viszont sajnos az út közben Berryt elvitte egy sárkány. Azt nem tudom, hogyan, de túlélte. Fogatlan és én azóta együtt élünk. És pár napja megismertem Dreamyt. Úgy találkoztunk, hogy megmentettem őt egy csapat vérszomjas szárnyváltótól. Dreamy eltörte a szárnyát valahogy, és mi befogadtuk Fogatlannal. Viszont megvolt győződve arról, hogy "egyedül is túléli". Úgyhogy elszökött, és megint bajba került. Most viszont elvitte egy csapat viking, ahogy a régi barátaimat is. Nem akarom még egyszer átélni.-
- Nagyon sajnálom. De akkor is olyan édiiiii!- Virult fel Biltz

9.rész

(Dreamy szemszöge)

A sötét alak közelebb jött a korláthoz, így kirajzolódott a kinézete. Egy vékonyabb, magas termetű viking volt. A ruha kicsit különlegesebb volt, nem olyan ,mint az általam ismert embereken. A kezein is csak az egyiken diszlegett a ruhájának rövid ujja. A másik kezén az ujj egy alkarvédőben végződött. A vállait vállvédők takarták, így védve vékony vállait. A vállvédőit elől-hátul kapccsal kötötte össze. Barnás felsőjét derekán egy vastag öv elrejtette. Az öv szegecses volt, és egy nagy arany címer csillogott. Egy ölvészt mutatott. A derekán lefelé egy térdig érő szoknya rejtette combjait, és térdén is védő világított. A lábát egy -szintén térdig érő- csizma rejtette. A fején egy óriási sisak volt. A sisakból csak az illető zöld tébolyult szemeit, nagy orrát és száját láthatjuk. A haját is eltakarta de látni lehetett oldalról az összefont vörös haját. A jobb szemén pedig látni lehetett pár kékes festéket. A tekintete betegzett egy eszelős dilinyóséval. Lehet, hogy igazából is dilis, nem csak a kinézete. Na mindegy. Az illető elkezdett méregetni, jó erősen. Kicsit arrébb is dőlt hogy lásson oldalról is. Majd hosszas méregetés után megszólalt.
-Ez nem meglelő...-jelentette ki nyugodtan. A mellette álló kapitány kicsit kiakadt.
-Mi az, hogy nem jó?? Tudod, hogy milyen kevés ilyen sárkány van?? Másnak még egy sincs!!
-Tudom. Ezért, tízszeres árat fizetek ha összeszeded nekem az összes Éjfúriát és ide szállítod!-mondta eszelős vigyorral. Ez nem hangzott valami jól. Elfogják ejteni Szikrát és Fogatlant! Tudtam hogy nem kellett volna elmennem, és otthagyni őket! Ez az egész az én hibám! Szólnom kell nekik hátha meghallják, amire nagyon kicsit az esély. Sebaj.
-Igenis., Dagur!-felelte a kapitány. Szuper. Most már tudom, hogy kinek a fogja vagyok: egy Dagur nevű tébolyult kapitányé. Éljen... Gyorsan kiáltottam egyet hogy majd Szikráék meghallják, de észrevette Dagur és rám küldte az embereit. Közben az engem szállított kapitány elhagyta a szigetet, az ő embereivel Phil-en kívül. Őt Dagur fogolyként "megtartotta". Dagur lesétált hozzám az arénába és a bezárt ketrecemhez(miközben lejött elkaptak) sétált majd megállt előttem. Közelebb hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Most már az enyém vagy...-suttogta.
-Grrr-ezt válaszoltam rá, majd rendesen rá is ordítottam.
-Ha szeretnéd, ha nem, te fogod vezetni a sárkányseregebet Hibbant-szigetre.-válaszul újra ráordítottam.
-Majd szépen kiképezünk, egy erős, magabiztos sárkánnyá aki egy lövéssel feléget egy házat!-felelte eltúlózva a dolgot, majd gonoszul felnevetett. Elsétált az aréna szájához és kivett egy kardot majd kómotosan visszasétált hozzám.
-Egy picit hagyjatok magunkra.-parancsolta meg katonáinak. Közben a szemét nem vette le az enyémről. Mielőtt az összes viking kiment, még egynek ki kellett engednie engem. Szabadításom közben sem vetette le rólam a szemét. Lassan közelítettem felé, mire forgatni kezdte a keze között a kardját. Épp felém indult volna mikor egy sárkány hangot hallott. Mindketten a hang irányába néztünk. Aztán az aréna fölött egy lila sárkány repült el.
-Ajj... már megint!-mondta unottan Dagur, majd otthagyva engem kisietett az "edző teremből". Értetlenül meredtem felé, aztán fölöttem hallottam az aréna tetején lévő vas rudak hangját, mintha valaki rálépne. Csakhogy valaki állt rajta. Az előbb elrepült sárkány nézett le rám kedvesen. Felnéztem rá és közben egy kicsit hátráltam, hogy jobban lássam.
-Különleges példány vagy, nemde?-kérdezte barátságosan.
-D-de.-felelte kicsit félve.
-Ne félj, megmenteni jöttem.-Felelte majd az ajtóhoz repült. Követem a tevékenységét a szemmel majd kimentem hozzá a bejárathoz.
-És most gyorsan eltűnünk.-felelte és már szárnyalt is. Habozás nélkül követtem a példáját. De sajna gyorsan elkaptak minket és bezártak egy "sárkány börtönbe" a föld alá. Közben kiderült hogy a zöld-lila sikló már nem egyszer szökött ki, és állítása szerint volt mikor egész este elvolt, és csak szórakozni jár vissza. Kicsit merész és fura terentmény, de ő tudja. Aztán be is mutatkozott. Amazon-nak hívják. Mindkettőnket bezárták a cellájukba aztán elmentek az őrök. Mikor elmentek mindenkiből kitört a beszélhetnék. Körbenéztem majd elhelyezkedve lefeküdtem pihenni. Pár perc múlva felnétem, és hitelen hátrahököltem.
-Áááá!
-Szia.-állt a cellaajtóm előtt Amazon.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen
-Csak járkáltam egy kicsit.-felelte vidáman
-Megint?
-Igen.
Nem fáradsz el egykönnyen,igaz?-kérdeztem álmosan
-Nem.-felelte vigyorogva.-Be szeretnélek mutatni a barátomnak.
-Rendben.- feleltem feltápászkodva. Amazon kiengedett és vezetett. Kis séta után elérkezdtünk egy óriási ketrechez. Rosszat sejtve néztem fel ahol egy nagy lila sárkány aludt befordulva.
-Félsz?-kérdezte mosolyogva Amazon.
-Nem igazán.-feleltem mire a zöld tüskék lila boldogság felnevetett. Közelebb ment majd kinyitotta a sárkány ketrecét, majd lazán besétált. Én automatikusan hátráltam, mire a Sikló megállt a sárkány mellett és elkezdett neki hablatyolni.
-Jó napot, Howl. Bocs ha most zavarlak, vagy nem is bocs mert mindig zavarlak, szóval mindegy. A lényeg hogy ma is kirándultam egyet. Voltam kaját lopni... felidegesítettem a többi sárkány..Az nagyon-nagy volt!*felnevet*Látnod kellet volna őket! Olyan idegsek voltak*újra nevet* Aztán felidegseítettem az őröket...-aztán elkezdett mozogni a nagy lila sárkány.
-Fejezd már be, Amazon. Miattad fogok a sírban végezni 5 év múlva...- köszöntötte unottan a sárkány.
-Újra megismétlem. Szép jó napot, Howl, de ha most megbocsátasz, folytatnám a napi beszámólómat. Köszönöm.
-Amazon, mondtam már neked, hogy nem érdekel?
-Igen, szóval...-folytatta a mondani valóját.-Ééés a legjobbat a végére tartogattam...
-Kitalálom. Repültél is egyet a sziget körül.
-Ööö nem. Haneeeeem+ Találtam egy Éjfúriáááát!!-Err e a nagy behemót felállt és felém fordult.
-Ö-ö-ö Üdv.-köszöntem neki.
-Helo! Köszönt oda nekem majd közelebb lépkedett. Kisit fura sárkány volt mert a szárnyain lépkedett és fölött is húzódott még egy pár szárny. Érdekes volt.
-A nevem Howl. És egy Viharszelő volnék...-mutatkozott be de az örökmozgó félbe szakította
-Aki nagyon-nagyon erős és megmentett engem!-jelentette ki büszkém Amazon.
-Csakis azért tettem mert akkor nem volt egy ekkora idegesítő, bőbeszédű, lüke fejed!-mondta majd a szárnyával hátra lökte a siklót. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
-És hogy kerültél ide?-kérdezte kedvesen Howl.
-Hát az úgy volt, hogy egy barátommal, Titannal repültünk és elragadott egy haló ami egy szigetre húzott. Ott elkaptak az emberek és egy hajón utaztam idáig.
-Titan milyen fajtájú sárkány?-kérdezte rosszat sejtve Howl.
-Egy Szörnyennagy Rémség. Miért?
-Ó, az a hülye sárkány!-fakadt ki a lilaság.
-Miért?
-Mert az idióta! Az emberek barátja, és neki a feladata beszerezni az újabb sárkányokat! Egy idióta tűztartomány!
-Oh, pedig régen a legjobb barátom volt, aztán otthagyott.-keseredtem el.
-Sajnálom, de legközelebb ne higgy neki. Nyugodtan lődd meg, hátha akkor megtanulja hogy ne packázzon ki a sárkányokkal!!
-Meglesz.-ígértem meg leginkább magamnak.
-És vannak még Éjfúriák rajtad kívül?
-Igen kettő is. Mindketten fiúk.-feleltem boldogan. Aztán erre a kijelentésre felfigyelt Amazon aki eddig a ketrec sarkában a dugi halat zabálta.
-Fiúk????-kérdezte csillogó szemmel és rögtön közénk ült. Én akkor már feküdtem és Howl is és kicsit riadtan néztünk először egymásra majd a vidámságra.
-Mi?-kérdeztem végül.
-Fiúkkal élsz együtt??-kérdezte még mindig a csillogó sárga szemeivel
-De ti vagytok az utolsók??
-Igen, de...
-Uram Thor de mázlista vagy!-mondta felvidulva.
-Miért is?-kérdetem értetlenül mire Amazon komoly arccal nézett rám. Howl pedig a fejét kezdte fogni és "Ó Istenek..." félét magyarázott.
-Te komplett hülye vagy?-kérdezte komoly arccal.
-Mi?!
-Legalább harciasak?-kezdett ábrándozni a 110 százalékban boldog tüskeség.
-Mi??
-És védelmezőek?-állt fel és elkezdett járkálni. Howl még mindig a fejét fogta.
-Hogy?
-És helyesek?
-Hogy lehet egy sárkán helyes?-kérdeztem magamnak.
-És szeretnek téged?
-Mi van??
Hm??-kérdezte végül elég állva.
-Nyugi van, mindent elmesélek, csak nyugodj le.
-AZ EGYIK A BARÁTOD!!!-fakadt ki teljesen és majdnem kiugrott a bőréből. Howl pedig a szárnyait a fejére húzva "bújt "el.
-Tessék???
-Az egyik a barátod!!! Tudtam!!! Ááááá, uram Thor, de boldog vagyok!!!!!-mondta totálisan feldobódva aztán könnyezni kezdett és ráborult Howl hátára.
-Most pedig mi bajod van?-kérdeztem elképedve. Egyszerűen nem értem ezt a sárkány. Egyszer majd megsüketülsz, aztán pedig elbőgi magát saját magán. Nem értem, de mindegy.Felnézett Howl hátáról kisírt szemekkel és szipogva mondta.
-Csak imádom a romantikát.-mondta majd folytatta a zokogást.- Mert mindig olyan szép a vége.-nézett fel újra.-A fiú megmenti a lányt és együtt élnek míg meg nemhallnak-felelte és tovább zokogott.
-Na idefigyelj, Amazon! Először is Én mentettem meg Szikrát Cannibal-től és másodszor pedig nem olyan világot élünk ahol mindennek happy end a vége! Mi vagyunk az utolsók! Ez szerinted boldog vég? Szerintem nem az!-álltam fel és fakadt ki belőlem. Mindketten felfigyeltek és értetlenül néztek rám. Még a szomszédos cellákból is felfigyeltek a lények. Idegesen bámultam Amazon kisírt, értetlen szemeibe majd megenyhülve körbenéztem és idegesen visszamentem a cellámba és bezártam magam után. Idegesen hátatfordítva a külsőknek leültem és haragosan motyogtam magamnak. Remélem Szikráék nincsenek akkora bajban mint én. Remélem nincs semmi bajuk és nem indultak utánam, mert akkor ők is ide kerülnek aztán nem fogunk tudni kijutni... Efféle gondolatok hagyták el a fejemet. Aztán hirtelenfelindulásból kinyitottam a ketrecem(fogalmam 'nincs hogyan, de nem lényeg) és odasiettem Amazonhoz.Amazon épp Howlnak magyarázott aztán észrevett. Épp mondtam volna valamit de megelőzött és szorosan átölelt. Nem tudtam mire vélni így hagytam had tegye, mert nála bármi elő fordulhat. Mikor elengedett lefeküdtem a helyemre és vártam hogy elhelyezkedjen ő is.
-Meséljek?-kérdeztem vidáman.
-Igen!!-virult fel, majd visszaült vidáman.
-Oké. Szóval a két fajtársam Szikra és Fogatlan. Fogi zöld szemű, Szikra pedig türkiz. Fogi kicsit visszahúzottabb, de Szikra pedig védelmezőbb.-az utolsó szónál láttam Amazon szemében a reményt és a vidámságot.-Csak, hogy őrülj, Amazon, Szikra az jobban hajlik felém, mint Fogatlan.-ekkor újra megcsillant a zöld tüskekoronás szeme.-Szikrával találkoztam először...-aztán elmeséltem nekik mindent amit tudniuk kellett. Végül feltettem egy kérdést inkább Amazonnak.
-Kérdés?
-Most Szikra szeret téged?-kérdezte visszatartva minden érzelmét. Nem tudom miket tartott magában de biztos volt egy adat boldogság meg szerintem egy kis sírás is.
-Hát...-gondolkoztam el, aztán felébredtek a hasamban a lepkék. Szikra szeretne? Bár ez hülyeség! De az első találkozás óta védelmez, mint a ha a testvére lennék...Vagy inkább a szerelme.Nem, ez nem lehet! Tereld el a gondolataidat, Dreamy! Nincs szükséges szerelemre! Az gyengít!
-Dreamy?-ébresztett fel egy hang.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Elbanbúltál, minden rendben?-kérdezte Howl.
-Persze. Csak elgondolkoztam.-aztán ránéztem a Vidámságra. Elaludt. Pontosan mennyit gondolkoztam? Mindegy.-Bevisszük?-kérdeztem Howl. Bólintott és Amazont bevittük a helyére, majd vissza mentünk.
-Segítsek?-kérdezte Howl. Ő tudta hogy mi a bajom. Neki szívesen elmondom, ellenben a Vidámságnak.
-Ha tudsz, jól jönne.
-Pontosan mi bánt?
-Hát azt még én sem tudom.
-Akkor eltudod mondani a fontosabb infókat Szikráról?
-Persze. Szikra az a sárkány aki rögtön segít a bajba jutott sárkányokon, vagyis rajtam.-aztán újra elgondolkoztam. Szikra segített rajtam, mert bajban voltam.De nem hagyott ott ahogyan azt mások tették volna. És utána viselte a gondomat magam helyett. Mindent megtett értem. Szembe szállt a legerősebb sárkánnyal, csak hogy megmentsen. Majdnem meghalt, miattam. És én erre? Erre bunkózok vele, hogy hagyjon békén. Én egy szörnyeteg vagyok. És most utánam jönnek. De bajba fognak kerülni! Ki kell innen jutnom!!-Köszi, Howl a segítséget. Most megyek aludni, jó éjt.-köszöntem el majd elmentem aludni. Mielőtt lefeküdtem még egyszer Szikrára gondoltam. Úgy tűnik hiányzik és aggódok érte. Ó Istenek, szerelmes vagyok!

8. Rész

(Szikra szemszöge)
Még mindig nincs meg! Már több száz kilométert berepültünk, de nincs semmi más, csak víz, meg víz meg víz! Elegem van a vízből! Most már kijelenthetem, hogy teljesen ki vagyok akadva! Nincs sehol más, csak víz! Ha az a gyáva sárkány megmentette volna Dreamyt, akkor nem lenne ez az egész! Boldogan élhetnénk az életünket mindannyian! Ráadásul egy kicsit bűntudatom is van Fogi miatt. Otthagytam őt egy szó nélkül. Kíváncsi vagyok, vajon mi lehet vele. Kilométereket repültünk, mire végre megpillantottunk egy szigetet a távolban. Rohamtempóban nekiiramodtunk, hiába voltunk fáradtak. Hirtelen egy furcsa éneket hallottunk meg, és azonnal a hang irányába repültünk. Aztán minden elsötétedett.
Amikor felébredtem ezt a fejet pillantottam meg:

- Te meg ki vagy?- Kérdeztem ijedten.

- Semmi baj, nem foglak bántani. Biltz vagyok.- Mondta egy lány hang kedvesen

Feltápászkodtam, és elkezdtem keresni Cloud-ot. Mikor megláttam, egy hatalmas adag borostyánba volt beleragadva. 

- Mi történt?- Kérdezte Cloud

- Nem tudom. De ő itt Biltz.- Válaszoltam, majd rámutattam a végzetdalra

- Mi járatban errefelé?- Kérdezte Biltz

- Egy éjfúriát keresünk. Nem láttál errefelé egy fúriát?-

- Hmm... De igen! Nemrég egy hajó haladt el errefelé. Éppen egy lány fúria és egy kisfiú játszottak. Aztán a kapitány észrevette, és bezárta az éjfúriát.-

- És hogy nézett ki a fúria?-

- Asszem egyik szeme kék, a másik pedig sárga.- 

- Az biztos ő volt! Játszani!? Biztosan megakarta kínozni Dreamyt!- Mondtam, és majdnem elájultam.

- De ha jól láttam, akkor semmi baja sem volt.- 

- Az nem érdekel! Mindenképpen megakarom találni! Ki tudja, hogy meddig bírja még!- 

- Szerelmi történet! Imádom! Én is segítek! Mikor indulunk?- Kérdezte Biltz

- Akár most is!- Mondtam

Még pihentünk egy órát, utána tovább is indultunk. Persze Biltz is velünk tartott. Esküszöm, hogy teljesen ki idegelt az út során. Folyamatosan Dreamyről kérdezgetett. Idézek párat: "Hol találkoztatok? Mikor? Már mentetted meg? Milyen tulajdonságai vannak?". Most per pillanat ennyi jutott eszembe. De még volt egy csomó bugyuta kérdése. Ami azt illeti, az egész utat végigkérdezgette. Cloud és én már alig bírtuk, viszont szerencsére már nem kellett sokáig, ugyanis egy másik szigetet pillantottunk meg a távolban.

- Végre egy sziget!- Mondtam

- Miért szeretted meg Dreamyt?- Kérdezte Biltz

- Hahhh... Nem tudnád abbahagyni? Már unom a bugyuta kérdéseidet!!!!- Üvöltöttem

- Oké.- Mondta Biltz

Hirtelen nagy csönd lett. Végre! Az egész utat végigdumálta! Hogy bír ennyit beszélni?

- Első látásra megszeretted?- Törte meg a csendet Biltz. Ami azt illeti, már nagyon hiányzott Dreamy.

- Igen...- Válaszoltam

7.rész

(Dreamy szemszöge)

Az "utazás" közben elaludtam egy "rövid" időre. Álmomban Szikrával és Fogatlannal voltam. Éppen halásztunk aztán én beleugrottam a vízbe. A srácok a víz fölé repültek megnézni mi történt. Abban a pillanatban kibuktam a vízből és belerántottam őket is. Először megijedtek aztán belementek a játékba. A víz alatt követtek és egy gyönyörű víz alatti kis helyre vezettem őket. Egy hajó roncshoz. Gondoltam játszunk még egy kicsit, hadd ijedjenek meg. Beleúsztam a hajó belsejébe, mikor nem figyeltek, aztán jól elbújtam. Mire észbe kaptak már nem voltam ott. Nagyban keresni kezdtek...

-Hé! Ez még él?-ébresztett fel egy hang.

-Nem tudom. Piszkáld meg, hátha felébred.-felelte egy másik hang.

-Mi folyik itt?-kérdezte egy mély, parancsoló, hangos hang. Talán a kapitány...

-S-s-semmi,kapitány. Csak a sárkány...

-Mi van vele??Meghalt? Mert ha igen, akkor nagy bajban vagytok!!-kiáltotta a két viking arcába.

-Nem, dehogy! Semmi ilyesmi nem történt, főnök. Csak alszik...

-Azt erősen ajánlom.-mondta szúró szemmel majd ott hagyta őket. Szegény emberek. Nem akarnak rosszat. Biztos nem most először volt rájuk mérges a kapitányuk.

-Jaj most mi lesz?-kérdezte síró hangon-Lehet, hogy ő az utolsó és ha eljutunk oda, ahova visszük akkor lehet hogy elpusztul és nem lesz többé Éjfúria faj,és kihall, és az a mi hibánk lesz! Meg fogjuk ölni az utolsó Éjfúriát! És kipusztul a faj!!-magyarázta és könnyek szöktek a szemébe. Ilyet még sohasem hallottam egyik embertől sem. Elérzékenyültem. A barátja (szerintem az) a kezét a vállára tette és vigasztalta:

-Nyugi, nem lesz semmi baja.-,mondta majd ott hagyta. Kedves egy barát...A mellettem maradt viking rátette a kezét a nyakamra és nézett, de közben gondolkozott. Mivel mindent hallottam képbe voltam. Kinyitottam a szemem és barátságosan ránéztem(közben feküdtem).Gyorsan elrántotta a kezét, de mélyen a szemembe nézett és inkább vissza tette. Bízott bennem. Kedvesen rám mosolygott és elkezdett simogatni. Először a nyakamat simizte majd már a homlokomat csikizte. Majd felemeltem a fejem és a alatta csiklandozott. Nagyon jó érzés volt, de be voltam ugye zárva. Sajna. Majd a fiú {közben kiderítettem (vagyis gondoltam ránézésre), hogy kb. 16 éves kis fiúcska, aki jó barkács és hihetetlenül találékony meg persze egy kiköpött zseni}a "börtönömet" kezdte vizsgálni és magában motyogott.

-Hogy ha ezt elvágom...ja nem nem nem nem ezt el kéne fűrészelni,de ez egy nagyon erős agyag szóval ez így nem lesz jó...de ha mégis akkor mit kezdjek a kötelekkel mert azok se egy könnyű anyagok...-motyogta én pedig érdeklődve néztem. Aztán egyszer csak felnézett az égre. Én is követtem a példáját és az eget pásztáztam. Esteledett. Rám nézett mire én is  a szemébe néztem.

-Hamarosan vissza jövök.-köszönt el majd még utoljára meg csikizte az államat és elment. Szomorúan néztem utána. Kedves fiú. Bár vékonyka és semmi helye sincs itt, de kedves. Azon gondolkoztam, hogy ők lehet, hogy kalózok. De akkor minek vadásznak sárkányokat? Nem értem. Láttam, hogy a legénység bevonul és gondolom vacsoráznak majd elmennek aludni és holnap frissen és üdén indulnak majd tovább. Lehet nekem is ezt kéne tennem. Letettem a fejem majd felfigyeltem valamire. Egy morgásra. Nem tudtam mi lehet ez, aztán később rájöttem. Én voltam az. Korgott a hasam. Éhes vagyok. De nagyon. Magamba fojtottam az éhséget és lehunytam a szemem de nem voltam álmos. Körülbellül 2 óra múlva nyílt az ajtó a fedélzetre és egy sötét alak lépett ki belőle egy nagy táska féleséggel a kezében. Nem tudtam hogy ki vagy mi az ezért elkezdtem mocorogni a csapdámban. Sajna nem igazán sikerült kiszabadulni, de miközben egyre közelebb ért hozzám a valaki, egyre jobban kezdtem félni és vadabbul próbáltam kiszabadulni. Mivel be van kötözve a szám, így nem tudtam lőni se. az alak megállt előttem és letette a zsákot majd lehajolt hozzám. Ekkor vettem észre hogy egy lámpás van nála. Meggyújtotta és lerakta elém. Ekkor már felismertem. A haverom volt az. Közben már hallottam a nevét. Philiph. Philiph a neve. Kedvesen letelepedett elém és rám mosolygott. Én is kedvesen üdvözöltem.

-Kérsz?-vett ki valamit a zsákjából. Mi volt az? Hal! Boldogan  vettem tudomásul hogy hozott nekem halat, és mohón indultam felé. Csak hogy be van kötözve a szám. És hozzá vagyok ráncolva ehhez az izéhez és nem tudok enni. Végig néztem a bezárt többi részemen és szomorúan nyugtáztam neki a tekintetettem hogy nem tudom megenni.

-Semmi baj. Felkészültem.-vett ki valamit a zsákjából és leszedte rólam a "száj kosarat". Egy kicsit tátogtam majd mosolyogva néztem rá. Vissza mosolygott és lerakott elém egy kupac halat. Indultam volna megenni de nem tudtam. Hátra néztem és Philiph-re nézem segítség kérően.Legörbült a szájá és idegesen matatni kezdett a tatyójában.

-Pillanat!-mondta én pedig felegyenesedve pásztáztam kíváncsian hogy mit csinálhat.Az egyik pillanatban felpattant egy fogóval. Kicsit megijedtem.Kicsit eszelősen nézett ki feltartott fogóval.

-Jaj, semmi baj. Nyugii...- közeledett felém, mire megnyugodtam és visszafeküdtem. Hátra ment ahol a láncok vannak és próbálta elvágni a láncokat. Én közben nézegettem. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó. Mindketten ijedten felkaptuk a fejünket és Philiph gyorsan a cuccaival együtt elbújt mögém, ahol nem látszódik. Szerencsére nem jött ki rajta senki csak a szél nyitotta ki. Philiph előbújt és elment becsukni az ajtót. Még egy kicsit dolgozott a láncokon aztán elégedetten felállt és nézte keze munkáját.
-Kész! Most már megtudod enni és már szabad is vagy. Eltudsz menni.-mondta mosolygott rám. Ránéztem aztán feltápászkodtam. Még egyszer ránéztem aztán rá ugrottam a fiúra amitől hátra esett. Kicsit megijedt aztán már nevetett mert elkezdtem nyalogatni. Nem igazán tudott leállítani de aztán később leszálltam róla és kicsit arrébb ugrottam és felálltam játszó állásba. A suhanc nem tudta, hogy mit akarok aztán mikor elkezdtem "csóválni" a farkam akkor leesett neki,hogy csak játszani akarok. Ő is felállt "játszó" állásba és mosolyogva nézett. Én is mosolyogva néztem vele farkas szemet aztán egyszer csak elkezdtem futni oldalra. Philiph gyorsan elindult de elcsúszott a lába és összeesett. Én loholás közben hátra néztem kinyújtott nyelvvel de akkora már felállt és üldözni kezdett. Gyorsan neki kapaszkodtam az árbócot tartó oszlopnak és bele mélyesztettem a körmeim és elkezdtem felfelé mászni. Mikor Philiph is oda ért kicsit elkomorodott hogy utánam kell másznia. Én addigra már épp másztam a vitorlára. Nagy nehezen elhelyezkedve észak (asszem észak irányba néztem) irányba fordultam. A karmaimat belemélyesztettem a fába majd a távolba meredtem. Sajna csak tenger látszódott mérföldekig. Honágyam volt. Hiányoztak Fogiék. És a szabadság. Philiph lentről elégedetten nézett engem. Aztán az egyik pillanatban kicsapódott az ajtó és kitörték belőle a kalózok. Philiph ijedten fordult hátra.
-Mit csinálsz itt kint?-kérdezte a vezérük .Philiph még válaszolni se tudott mert a kapitány észre vette hogy üres a "sárkány" helye.-Mit csináltál azzal a vadállattal?? -kérdezte miközben megfogta a fiú ingét és felemelte. Philiph csak az ingét fogta ahol az ember fogta. Majd elkiáltotta magát:
-Fuss!!-kiáltotta. Ezt meghallottam(mert eddig semmit se hallottam). Gyorsan lenéztem a hang irányába.
-Ott van! Elkapni!!-kiáltotta a kapitány.Gyorsan elrugaszkodtam és próbáltam elrepülni. Tudtam hogy el kell hozni Philiphet , ezért lekanyarodtam a hajó oldalához. Philiph épp ott állt. Gyorsan felkaptam és odébb repültem vele. A fiú kicsit megijedt de a lábaimban biztonságot lelt. A kalóz vezér nagyon mérgesen nézett minket. Gyorsan még lőttem párat a hajóra. Mikor szálltam volna el, valami megragadta a farkam és nem engedett tovább repülni. Hátra néztem és a kapitány mérgesen fogta a kötelet. Aztán nagyot rántott és lehúzott a hajóra. Földet érésemkor dobtak rám egy erős hálót amiből nem tudtam kiszabadulni. A kapitány szúró szemmel hajólt le és így szólt:
-Meg vagy...és innen nem szöksz...-mondta majd felfigyelt egy kiáltásra.
-MEGJÖTTÜNK!-kiáltotta az egyik legény. A kapitány felegyenesedett és még egyszer visszaszólt.
-Ezt vésd az eszedbe...-mondta majd elment. Én visszamorogtam hozzá majd megnéztem hogy hogy van Phil. Nehezen és félve felnézett és sóhajtva bólintott. A hajó pár pillanattal később megállt és a legények körém gyűltek.
-Úgy hogy ne legyen baja!-kiáltotta valahonnan a kapitány. Az emberek megfogtak és levittek hálóstól a hajóról egy arénába. Ott kiengedtek és felálltam támadó állásba és mindenfelé pillantottam hogy hogyan szabadulhatnék ki. Philiph már nem volt velem. Aztán hallottam a kapitány hangát ahogy kölezeleg:
-Őt tegnap találtuk. Semmi baja és igazán harcias egy jószág. Talán ő az utolsó ezért háromszoros árat férek érte. Aztán láttam oda érni majd utána egy sötét alak követte...