4.rész

(Dreamy szemszöge)
,,...Nagyon jó érzés volt újra a levegőben lenni. Mikor nagyban repültem felfelé, valami nekem csapódott és elkezdtem vele zuhanni. Nem tudom mégis mi jöhetett nekem, de az biztos hogy nagy erővel és direkt repült nekem. Nem volt szerencsém, mert erdőbe zuhantam, át a fák lombos ágain, le a bokorba és onnan  jobban bele a bokor avarába...."
A bokorban már elszabadultam a "támadómtól" és nehezen ki kászálódtam onnan. Megfogtam a fejem majd a bokor felé fordultam ahol még a támadó volt.
-Hogy a fészkes fenébe képzelted hogy nekem jössz???-kérdeztem idegesen. A bokor csak hallgatott.-Meg is szólalsz??-tovább is csak hallgatott.-Nekem jöttél! De nem is kicsit!! És van pofád hallgatni és laptani egy kis bokorban?!?! Amibe ráadásul belezuhantunk?! Együtt! Veled!! Szóval gyere ki és legyél igazi sárkány, és mondd meg hogy mégis mire véljem ezt a neki rontást!!-kiabáltam idegesen a bokor felé ami elkezdett mocorogni. Egy pillanatra megilyedtem de utána visszakomorodtam. Aztán egy sötét sárkány ugrott ki a bokorból. Na akkora már megilyedtem, véglegesen.Vajon ki volt az? Igen, CannibalBlood volt az. A sötét szemét összehúzta és felém rohant. Nagyon gyors volt így egyből leterített. Láttam, hogy a fogain ott csöpög a vér. Hááát nem gondoltam volna hogy így halok meg. De ha egyszer ez van akkor ez van. Pápá élet, üdv vallhalla. Kinyitotta a száját és a fejemhez közelítette hogy bekapjon. Erre ilyedtemben nagyon kiáltottam amit talán a szomszédos szigetcsoportban is hallottak.


(Szikra szemszöge)
Éppen Fogatlannal halásztunk, amikor egy nagyon ismerős segélykiálltást hallottunk meg. Dreamy volt az. Tudtam, hogy nem bírja egyedül. Azonnal elindultam, és Fogi is jött velem. Villámgyorsan száguldottam, hogy megmentsem Dreamyt. Amikor odaértem, egy éjsötét szemű kannibál majdnem leharapta Dreamy fejét. Leszálltam, és megtámadtam a kannibált.
Nagyon sokat lőttem a testét vegyesen. Aztán mikor már "megunt" a sárkány, leszállt Dreamyről és nekem rontott. Ekkor Dreamy lőtte meg hátúlról .Dreamy gyengének látszott. Nem is csoda mert a kannibálnak nagy és éles karmai voltak. Dreamy szárnya és lábai is sebesültek voltak. Egy kevés karc és kissé folyó vér. Túl éli. A kannibál hátra fordult és Dreamyt nézte morogva. Aztán egy váratlan pillanatban felém fordult és nekem lőtt majd vissza fordult Dreamyhez és felé rohant. Mellkason talált a lövés. Erős lövés volt, nem vitás. Az ütéstől kicsit elájultam. Még volt szerencsém látni elöszőr Fogatlan rémült arcát repülés közben(felnéztem rá).És mielőtt elájultam Dreamy ijedt pillantását is elkaptam. Miután elájultam Dreamy arcba lőtte a kannibált és hozzám sietett. Miközben felém futott felnézett Fogatlanra, aki vette a célzást és fedezni kezdett minket. Dreamy gyorsan megnézte az eltalált testrészem és nagyon kétségbe esettnek tűnt.Dreamy végig ott volt mellettem. Csak akkor ment el mikor Fogatlan kifogyott és segíteni kellett neki.Nagy nehezen sikerült nekik legyőzni. Mindent bevetettek. De mikor kifogytak, onnantól már nehezebb volt. De végül sikerült. Tény és való hogy sok sebet szereztek mindketten, de végül megúszták. Dreamy a szemén elég durván megsebesült. Fogatlan kevéssel úszta meg, de ő is kapott. Mikor felébrettem akkor már nyugisan feküdt mellettem fogatlan.
-Elment?-kérdeztem tőle.
-Nem.-közölte lazán Fogatlan.
-Akkor mégis hol van?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Na mi van? Mégis érdekel a lány?-kérdezte érdeklődve fogi.
-Nem, dehogy. Csak meg akarom neki köszöni.-tagadtam le.
-Hát akkor átadom neki nyugodtan.-mondta lazán. Ez nekem nagyon furcsa...
-Nem én személyesen szeretném neki elmondani!
-Hát jó. Csak az a gáz...-kezdte.
-Mi? Mi a gáz?-kérdeztem ijedten
-Totál berezeltél igaz?-kérdezte nevetve.
-Ja, jó vicc volt.-mondtam sértetten, majd elfordultam.
-Jól van na, bocs. Amúgy elment a partra lemosni magát.
-Köszi-mondtam majd felálltam és elmentemmegkeresni

3. Rész

(Szikra szemszöge)
Hogy képzelte azt, hogy csak úgy elszökik?! Hiszen megsebesült!
- Nem maradhatsz itt! Hiszen megsebesültél!- Mondtam
- De itt maradok. Nem kell a segítségetek.- Mondta Dreamy duzzogva
- Nem, jössz velünk!-
- Nem megyek.-
- De jössz.-
- Mondtam már, hogy nem megyek!-
- Srácok, nem akarlak zavarni a veszekedésben, de mennünk kellene.- Mondta Fogatlan
- Nem!- Mondtuk Dreamyvel egyszerre.
- Akkor is jössz!- Mondtam
- Nem megyek!- Mondta Dreamy
Milyen makacs ez a lány?! Mit nem ért meg azon, hogy velünk kell jönnie?! Egyedül nem élné túl az éjszakát. Még baja esne. Pár percre csönd lett, aztán Dreamy megfordult, és csak úgy elment. Szó nélkül.
- Most mi lesz?- Kérdezte Fogatlan
- Hát, ha nem engedi, hogy segítsünk, akkor menjünk haza.- Válaszoltam szomorúan. Lassan telt az idő. Elmentünk Fogatlannal horgászni, aztán lepihentünk, és beszélgettünk.








(Dreamy szemszöge)

Igen, pofátlanul elballagtam tőlük. A őt nem akarnak rólam leszállni akkor elmegyek tőlük. Sebesült vagyok ide vagy oda, eddig is éltem egyedül és képzeljék, voltam már sebesült. Na mindegy. Nem lényeg. Vissza se néztem úgy mentem el, de mikor felszálltak és elrepültek azért egy kicsit kavargott bennem egyszerre két érzelem is. Az egyik afféle ,,itt hagytak, egyedül" érzés a másik pedig "végre leakadtam rólam!!".Az előzőn kicsit meglepődtem. Leírhatatlan érzés volt. És fura. De aztán elmúlt. Eddig még nem fordult elő velem ilyen. Érdekes...na mindegy. visszafordultam és komótosan sétáltam. Halásztam egy keveset majd egy barlangba befészkeltem magam. Hoztam pár tüzifának valót és egy lövéssel meg is lett az éltető tüzem. Még egy picit nézegettem, majd lehajtottam a mellső lábaimra és gondolkoztam. Olyat éreztem Szikra és Fogatlan után mint még mástól eddig soha. Azért az számomra durva. Az egyik pillanatban felkaptam a fejem mert zajt hallottam. Tudtam hogy milyen zajt volt. egy éjfúria hang volt. Nem is zaj volt inkább vérfagyasztó sikoly. Az éjfúria hang után nem sokkal halottam valami más sárkány utolsó sikolyát. Az utolsó szó... Szegény sárkány. hogy miért is szegény? Hát CannibalBlood miatt. Hogy ki Cannibalblood? Az az éjfúria aki nem sokkal ez előtt megevett egy fajtársát. Igen. Megette.Igen, kannibál és nem ismer kegyelmet. Ismertem olyan sárkányt akit ő evett meg. Nem volt valami szép hallani. Cannibalblood onnan felismerhető hogy sötétebbek a pikkelyei és korom fekete a szeme. Szóval könnyen fel lehet ismerni. Nagyon kell vele vigyázni mert könnyen meg tud sérteni. A hangokat hallva kiment a szememből az álmosság. Felálltam és kibaktattam a barlang szája elé és beszívtam a levegőt. már késő este volt. Kinyitottam a  szárnyaimat és egy kicsit megmozgattam őket. Már szerencsére nem fájt egyik se. Berugaszkodtam majd ellöktem magam a földtől fel az egekbe. Gyorsan csapkodtam és csak feljebb-feljebb repültem. Nagyon jó érzés volt újra a levegőben lenni. Mikor nagyban repültem felfelé, valami nekem csapódott és elkezdtem vele zuhanni. Nem tudom mégis mi jöhetett nekem, de az biztos hogy nagy erővel és direkt repült nekem. Nem volt szerencsém, mert erdőbe zuhantam, át a fák lombos ágain, le a bokorba és onnan  jobban bele a bokor avarába.

2.rész

(Dreamy szemszöge)

Reggel mikor felkeltem, még csak kinyitottam a szemem -nem keltem fel- és gyorsan körül kémleltem. egy medencében voltam. Minden tiszta zöld volt. Középen volt egy kis tavacska amiben halak úszkáltak. Nem tudom, hogy kerültem ide, de biztos hogy a két idegesítő fajtársam volt. Mi ennyire érthetetlen abban hogy nem kell a segítségük és egyedül is túl élem itt kint? Eddig is kint éltem egyedül a "vad" sárkányokkal... Szuper. Bár, az igaz hogy van pár parám de túl élem. Felemeltem a fejem és láttam hogy mindketten alszanak. És azt is láttam hogy a jobb szárnyam be van kötözve. Felültem és elkezdtem mozgatni. Mikor meg próbáltam mozdítani majdnem felkiáltottam de gyorsan lefeküdtem és rátettem a mellső lábaim a számra és összeszorítottam a  fogaim és becsuktam a szemem és levettem a lábaim a számról. Hogy jutok ki innen? Megrándult a szárnyam és így képtelenség repülni...na de akkor hogy? Kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem. Körül néztem hátha van valami kijárat ami viszonylag alacsonyan van. egyszer csak megakadt a szemem egy helyen. Bingó! Meg találtam hol juthatok ki! Hurrá! van esély! Még egyszer óvatosan körül néztem,és lassan felálltam. Óvatosan elkezdtem odabicegni a kijáratom közelébe. mikor előtte voltam még egyszer körül néztem a biztonság kedvéért majd vissza néztem a kijáratra. Egy kicsit magasan volt. Magamban azért még egyszer átgondoltam hogy hogy is fog ez menni. Nem szórakoztam rajta, neki rugaszkodtam és ahogy tudtam felugrottam a sziklákra. Kimeresztettem a karmaim hogy fent maradjak rajta. Magasra ugrottam de sajnos ez még kevés volt. Először lenéztem majd felpillantottam a célom irányába. Ránéztem a szárnyamra és kicsit elgondolkoztam. Ha nem használhatom a szárnyam, és a karmaim kevesek lesznek, akkor hogyan jutok fel? Nem akartam sokat filozofálni, hanem egye fene, hogy fáj és megrándult és nem szabad erőltetni, neki ugrottam és a szárnyaimmal sikeresen kijutottam. Nem is néztem vissza, hanem elkezdtem teljes erőmmel futni. Hogy hova? Azt még én sem tudom, de a lényeg hogy jó messzire tőlük. Mikor már jól kifáradtam a nagy loholásban letelepedtem egy fa tövében és nagyok lélegezve kifújtam magam. Majd a szárnyamra néztem. Még mindig be volt kötve. Közelebb hajoltam és megharaptam a kötést. Nem haboztam egy percet sem letéptem a kötést. Utána elkezdtem mozgatni a szárnyamat. Egy kicsit még fájt de túlélem. A kötés egyik leszakadt részét bevettem a számba és előre nyújtottam az egyik mellső lábam. Rákötöztem a darabot és számomra kimutatva hogy született túl élő vagyok. Még egy kicsit pihentem aztán elindultam kaját keresni. Még nem akartam még repülni, nehogy baja essen a szárnyamnak, így inkább lassan sétálgattam. Nem siettem sehova, semmiért...csak szép lazán... Utam során láttam hogy három kis fióka játszadozik, fetreng,vagy játékból lövik egymást. jó volt őket látni. A fióka koromra emlékeztettek. kis koromban egyedüliként születtem, a testvéreim meghaltak. A sárkánycsapdászok elfogtak minket és a családomat -akkor még éltek a tesóim- és elveteműlten kivégeztek a tesóim. Pedig örültem volna ha még élnének. még emlékszem is a nevükre: Volt egy bátyám: Cam, akivel sokat játszottam akkoriban és mindig segített ha elestem; Volt egy nővérem is:ő Samantha volt,egy tipikus lány, kényes-fényes lány. Aztán volt két öcsém is akiknek még ki se nyílt a szemük. Ők voltak Band és Sand. Őket is nagyon szerettem, de sajna nem sokáig voltak velünk. alig egy hétig. Anyukámat Cherrynek hívták és apukámat pedig Liamnak. Apukám tagja volt egy legendás,titkos sárkány szövetségnek amely nagyon szervezett és erős volt. abban a szervezetben tartoztak az egykor legerősebb sárkányok. A szövetség vezetője az öreg vezetője, akit The Alpha néven ismertek. Ő egy Gnúvad volt. Az egész szövetség akkor esett szét mikor egy másik, sötét Gnúvad megtámadta a helyszínüket és porrá nem rombolta. Egy régi emlék, ami megmarad... A támadást követően pár nappal lettem teljesen árva. A Gnúvad megtalálta a barlangunkat és a szüleimmel is végzett. Én szerencsére eltudtam menekülni.Még egy régi emlék...ami megmarad....és súlyos sebet éget...
Miközben a kissárkányokat nézegettem egyszercsak valaki vagy valami nekem ugrott és elkezdtünk oldalra borulni. Nagy bukdácsolás közepette a hátamra fordultam,nem tudom hogyan. Végül "földet értem" az a bizonyos valami/valaki lefogta a szárnyaimat így nem tudtam nagyon szabadulni. Felnéztem arra bizonyos valaki/valamire és kiderült hogy egy valaki volt. Még hozzá Szikra. Idegesen nézett rám a türkiz szemeivel. Mérgesnek tűnt. Nem is csodálom, elszöktem szó nélkül. De ha egyszer szabad akarok lenni akkor az is leszek,ne mondja meg hogy lehetek e szabad vagy nem. Punk-tum és kész.
-Mit keresel itt?-kérdeztem tőle idegesen.
-Te meg hogy merészelted hogy csak eltűnsz sebesülten?!-kérdezte ő is idegesen. Úgy látszik aggódott. Értem? Na, ne nevetessen,kérem. Tudok magamra vigyázni! Bár...azért kedves tőle.
-Én szabadnak születtem! Nélkületek!-vágtam vissza. Fogatlan végig ott állt mellettünk és figyelt. Kicsit kellemetlenül érezte magát.
-Srácok, szerintem menjünk...-jelentette ki bajlóslóan.
-Nem!-kiabáltuk rá egyszerre. Fogi kicsit megijedt és inkább elfordult nézelődni.Még egy kicsit szemeztünk Szikrával majd megadta magát és leszállt rólam úgy mintha szivességet tenne.Vagyis nem sok kedvességgel.
-Köszönöm.-mondtam neki gorombán miután megráztam magam.
-Nem szívesen. Nem örülök, hogy kint vagy. Egyedül. Így...
-Kösz, de maradok...Egyedül...-válaszoltam kicsit idegesen.

1. Rész- A találkozás

(Szikra szemszöge)
Ma reggel Fogatlan ébresztett.
- Ébresztő!!!!- Üvöltött Fogatlan
- Mi van már?- Kérdeztem
- Reggel van! Ébredj fel!- Ugrándozott Fogatlan
Nagy nehezen feltápászkodtam.
- Hová megyünk ma?- Kérdeztem
- Először is menjünk el halászni. Oké?-
- Rendben.- Mondtam, és ásítottam egyet.
Így is lett. Elmentünk a tengerhez, és fogtunk egy csomó halat.
Nagyban falatoztunk, amikor segélykiáltást hallottunk.
- Ez meg mi volt?- Kérdezte Fogatlan
- Valaki bajban van! Segítsünk neki!- Válaszoltam. Felrepültünk az égbe, és követtük a segélyhívás hangját.
Mikor odaértünk, egy csapat szárnyváltó megtámadt egy sebesült lány éjfúriát. Nem tudott elrepülni, mert eltört a szárnya.

- Segítsünk neki?- Kérdezte Fogatlan
- Ezt most komolyan kérdezed? Persze, hogy segítünk neki!- Válaszoltam, és lerepültünk a bajbajutott sárkányhoz.
- Nem kell segítség! Egyedül is megoldom!- Mondta a lány
- Nem úgy látszik, mintha nyerésre állnál.- Mondta Fogatlan. A számból vette ki a szót.
A szárnyváltók túlerőben voltak, de ez nem nagyon érdekelt minket. Az egyik majdnem leforrázta a lábam a forró savval, kapott is egyet ezért. Egy másik meg leakarta lőni a sebesültet, viszont a lánynak kifogyott a tüze, és nekünk is Fogatlannal. Fogtam magam, és ráugrottam a szárnyváltóra. Próbáltam elüldözni, viszont a harc közben megkarmolt. Úgyhogy lett egy sebem is.

Akivel harcoltam, az volt a szárnyváltók vezére, úgyhogy, ha legyőzöm, elmennek. Megnyertem a véres párbajt, és eltört a szárnyváltó vezér lába. Szóval, megnyertük a harcot, a szárnyváltók pedig eltűntek.
- Köszönöm a segítséget, de egyedül is megoldottam volna.- Mondta a lány
- Szívesen. Mi a neved? Én Szikra vagyok, ő itt pedig Fogatlan.- Mutattam a barátomra
- Dreamy vagyok. Miért kérded?-
- Csak kíváncsi voltam.-
- Lenne kedved csatlakozni hozzánk?- Kérdezte Fogatlan
- Megvagyok egyedül is. Nincs szükségem senki segítségére.- Válaszolt Dreamy duzzogva
- Most meg mi bajod van?- Kérdeztem
- Semmi.- Válaszolt Dreamy
- Sok a gonosz sárkány errefelé. Biztos bírni fogod?-
- Biztos. Már mondtam, hogy nem kell a segítségetek.-
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egyedül maradnod.- Mondta Fogatlan
- Köszi, de maradok.- Mondta Dreamy
- Oké, akkor szia.- Mondtam
Fogatlan és én elrepültünk. Miért ilyen makacs ez a lány? Úgysem éli túl az éjszakát.
- Tényleg csak úgy itt hagyjuk?- Kérdezte Fogatlan
- Nem. Amikor elalszik, csöndben elvisszük hozzánk.- Válaszoltam
- Oké.-
Leszálltunk az egyik szikla mögött, és vártuk, hogy Dreamy elaludjon. Nem kellett sok idő, és már aludt is. Mi meg Fogatlannal óvatosan felkaptuk, és hazavittük. Milyen ideges lesz majd, ha felébred. Inkább bele sem gondolok. Makacs egy leányzó, azt meg kell hagyni. Amikor hazaértünk, bekötöztük Dreamy szárnyát, ettünk egy kicsit, és mi is elaludtunk.

Bemutató

Sziasztok!

Ebben a blogban részese lehettek az Így neveld a sárkányodat című filmben szereplő szeretett Fogatlan fajtájának mindennapjairól. Bepillantást kaphattok két csodálatos teremtmény életéről,akik igyekszenek túlélni napjaikat. Ám,ez nem olyan egyszerű. Az Éjfúria faj a kihalás szélén küzd. A sárkányoknak meg kell küzdeniük az élelemmel és a földdel a többi sárkánnyal és az vikingekkel. Az emberek irtják a sárkányokat,mert a sárkányok is élelemért küzdenek, úgy mint az emberek.

A két Éjfúriának vigyáznia kell egymásra, mert a tenger, a föld és az erdő is rejt meglepetéseket. A sárkányokat nem védheti meg örökre a lövedékük, okosnak és cselesnek kell lenniük, hogy megéljék az idősebb korukat.

Sajnos könnyen bajba is kerülhetnek és ha nem vigyáznak,akkor sárkánycsapdászok is elfoghatják őket és meg is ölhetik...
Szerencsére a két éjfúria jó természetű és csak akkor képes, fog, szeretne támadni, ha szerette vagy saját maga bajba kerül,vagy esetleg muszáj neki.
A két sárkány: Szikra és Dreamy.

Szikra egy bátor, magabiztos, okos és kedves éjfúria. Nagyon szeret enni és aludni, meg persze játszani. Viszont ha megtámadják őket, minden erejét bevetve harcol. Nagyon szereti Dreamyt, és bármit megtenne érte.

Dreamy egy lány éjfúria. Nagyon bátor és magabiztos, és nagyon nagy a védelmező képessége. a fél szeme kék,a másik pedig sárga. Jó barátja Szikra és Fogatlan is. Dreamy egy igazi harcos, és sosem adja fel. Perzse  a harcos külső lágy szívet rejt. Dreamy többek között kedves, barátságos, játékos és vicces. Cseles és okos így nem keveredik nagyobb kalamajkába. Dreamy hű társa és párja Szikrának. Ha bárki Szikra közelében van, annak minden mozdulatát figyeli és várja, hogy mikor támadhatja meg.

Dreamy és Szikra is (úgy mint a többi éjfúria) fekete színűek,de Szikra kicsit sötétebb.  Mindegyiküknek teljes a farkuk vége, nem úgy mint Fogatlannak. Ők igyekeznek nem Fogatlan sorsára jutni, így vigyáznak hogy az emberek ne találjanak rájuk.