9.rész

(Dreamy szemszöge)

A sötét alak közelebb jött a korláthoz, így kirajzolódott a kinézete. Egy vékonyabb, magas termetű viking volt. A ruha kicsit különlegesebb volt, nem olyan ,mint az általam ismert embereken. A kezein is csak az egyiken diszlegett a ruhájának rövid ujja. A másik kezén az ujj egy alkarvédőben végződött. A vállait vállvédők takarták, így védve vékony vállait. A vállvédőit elől-hátul kapccsal kötötte össze. Barnás felsőjét derekán egy vastag öv elrejtette. Az öv szegecses volt, és egy nagy arany címer csillogott. Egy ölvészt mutatott. A derekán lefelé egy térdig érő szoknya rejtette combjait, és térdén is védő világított. A lábát egy -szintén térdig érő- csizma rejtette. A fején egy óriási sisak volt. A sisakból csak az illető zöld tébolyult szemeit, nagy orrát és száját láthatjuk. A haját is eltakarta de látni lehetett oldalról az összefont vörös haját. A jobb szemén pedig látni lehetett pár kékes festéket. A tekintete betegzett egy eszelős dilinyóséval. Lehet, hogy igazából is dilis, nem csak a kinézete. Na mindegy. Az illető elkezdett méregetni, jó erősen. Kicsit arrébb is dőlt hogy lásson oldalról is. Majd hosszas méregetés után megszólalt.
-Ez nem meglelő...-jelentette ki nyugodtan. A mellette álló kapitány kicsit kiakadt.
-Mi az, hogy nem jó?? Tudod, hogy milyen kevés ilyen sárkány van?? Másnak még egy sincs!!
-Tudom. Ezért, tízszeres árat fizetek ha összeszeded nekem az összes Éjfúriát és ide szállítod!-mondta eszelős vigyorral. Ez nem hangzott valami jól. Elfogják ejteni Szikrát és Fogatlant! Tudtam hogy nem kellett volna elmennem, és otthagyni őket! Ez az egész az én hibám! Szólnom kell nekik hátha meghallják, amire nagyon kicsit az esély. Sebaj.
-Igenis., Dagur!-felelte a kapitány. Szuper. Most már tudom, hogy kinek a fogja vagyok: egy Dagur nevű tébolyult kapitányé. Éljen... Gyorsan kiáltottam egyet hogy majd Szikráék meghallják, de észrevette Dagur és rám küldte az embereit. Közben az engem szállított kapitány elhagyta a szigetet, az ő embereivel Phil-en kívül. Őt Dagur fogolyként "megtartotta". Dagur lesétált hozzám az arénába és a bezárt ketrecemhez(miközben lejött elkaptak) sétált majd megállt előttem. Közelebb hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Most már az enyém vagy...-suttogta.
-Grrr-ezt válaszoltam rá, majd rendesen rá is ordítottam.
-Ha szeretnéd, ha nem, te fogod vezetni a sárkányseregebet Hibbant-szigetre.-válaszul újra ráordítottam.
-Majd szépen kiképezünk, egy erős, magabiztos sárkánnyá aki egy lövéssel feléget egy házat!-felelte eltúlózva a dolgot, majd gonoszul felnevetett. Elsétált az aréna szájához és kivett egy kardot majd kómotosan visszasétált hozzám.
-Egy picit hagyjatok magunkra.-parancsolta meg katonáinak. Közben a szemét nem vette le az enyémről. Mielőtt az összes viking kiment, még egynek ki kellett engednie engem. Szabadításom közben sem vetette le rólam a szemét. Lassan közelítettem felé, mire forgatni kezdte a keze között a kardját. Épp felém indult volna mikor egy sárkány hangot hallott. Mindketten a hang irányába néztünk. Aztán az aréna fölött egy lila sárkány repült el.
-Ajj... már megint!-mondta unottan Dagur, majd otthagyva engem kisietett az "edző teremből". Értetlenül meredtem felé, aztán fölöttem hallottam az aréna tetején lévő vas rudak hangját, mintha valaki rálépne. Csakhogy valaki állt rajta. Az előbb elrepült sárkány nézett le rám kedvesen. Felnéztem rá és közben egy kicsit hátráltam, hogy jobban lássam.
-Különleges példány vagy, nemde?-kérdezte barátságosan.
-D-de.-felelte kicsit félve.
-Ne félj, megmenteni jöttem.-Felelte majd az ajtóhoz repült. Követem a tevékenységét a szemmel majd kimentem hozzá a bejárathoz.
-És most gyorsan eltűnünk.-felelte és már szárnyalt is. Habozás nélkül követtem a példáját. De sajna gyorsan elkaptak minket és bezártak egy "sárkány börtönbe" a föld alá. Közben kiderült hogy a zöld-lila sikló már nem egyszer szökött ki, és állítása szerint volt mikor egész este elvolt, és csak szórakozni jár vissza. Kicsit merész és fura terentmény, de ő tudja. Aztán be is mutatkozott. Amazon-nak hívják. Mindkettőnket bezárták a cellájukba aztán elmentek az őrök. Mikor elmentek mindenkiből kitört a beszélhetnék. Körbenéztem majd elhelyezkedve lefeküdtem pihenni. Pár perc múlva felnétem, és hitelen hátrahököltem.
-Áááá!
-Szia.-állt a cellaajtóm előtt Amazon.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen
-Csak járkáltam egy kicsit.-felelte vidáman
-Megint?
-Igen.
Nem fáradsz el egykönnyen,igaz?-kérdeztem álmosan
-Nem.-felelte vigyorogva.-Be szeretnélek mutatni a barátomnak.
-Rendben.- feleltem feltápászkodva. Amazon kiengedett és vezetett. Kis séta után elérkezdtünk egy óriási ketrechez. Rosszat sejtve néztem fel ahol egy nagy lila sárkány aludt befordulva.
-Félsz?-kérdezte mosolyogva Amazon.
-Nem igazán.-feleltem mire a zöld tüskék lila boldogság felnevetett. Közelebb ment majd kinyitotta a sárkány ketrecét, majd lazán besétált. Én automatikusan hátráltam, mire a Sikló megállt a sárkány mellett és elkezdett neki hablatyolni.
-Jó napot, Howl. Bocs ha most zavarlak, vagy nem is bocs mert mindig zavarlak, szóval mindegy. A lényeg hogy ma is kirándultam egyet. Voltam kaját lopni... felidegesítettem a többi sárkány..Az nagyon-nagy volt!*felnevet*Látnod kellet volna őket! Olyan idegsek voltak*újra nevet* Aztán felidegseítettem az őröket...-aztán elkezdett mozogni a nagy lila sárkány.
-Fejezd már be, Amazon. Miattad fogok a sírban végezni 5 év múlva...- köszöntötte unottan a sárkány.
-Újra megismétlem. Szép jó napot, Howl, de ha most megbocsátasz, folytatnám a napi beszámólómat. Köszönöm.
-Amazon, mondtam már neked, hogy nem érdekel?
-Igen, szóval...-folytatta a mondani valóját.-Ééés a legjobbat a végére tartogattam...
-Kitalálom. Repültél is egyet a sziget körül.
-Ööö nem. Haneeeeem+ Találtam egy Éjfúriáááát!!-Err e a nagy behemót felállt és felém fordult.
-Ö-ö-ö Üdv.-köszöntem neki.
-Helo! Köszönt oda nekem majd közelebb lépkedett. Kisit fura sárkány volt mert a szárnyain lépkedett és fölött is húzódott még egy pár szárny. Érdekes volt.
-A nevem Howl. És egy Viharszelő volnék...-mutatkozott be de az örökmozgó félbe szakította
-Aki nagyon-nagyon erős és megmentett engem!-jelentette ki büszkém Amazon.
-Csakis azért tettem mert akkor nem volt egy ekkora idegesítő, bőbeszédű, lüke fejed!-mondta majd a szárnyával hátra lökte a siklót. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
-És hogy kerültél ide?-kérdezte kedvesen Howl.
-Hát az úgy volt, hogy egy barátommal, Titannal repültünk és elragadott egy haló ami egy szigetre húzott. Ott elkaptak az emberek és egy hajón utaztam idáig.
-Titan milyen fajtájú sárkány?-kérdezte rosszat sejtve Howl.
-Egy Szörnyennagy Rémség. Miért?
-Ó, az a hülye sárkány!-fakadt ki a lilaság.
-Miért?
-Mert az idióta! Az emberek barátja, és neki a feladata beszerezni az újabb sárkányokat! Egy idióta tűztartomány!
-Oh, pedig régen a legjobb barátom volt, aztán otthagyott.-keseredtem el.
-Sajnálom, de legközelebb ne higgy neki. Nyugodtan lődd meg, hátha akkor megtanulja hogy ne packázzon ki a sárkányokkal!!
-Meglesz.-ígértem meg leginkább magamnak.
-És vannak még Éjfúriák rajtad kívül?
-Igen kettő is. Mindketten fiúk.-feleltem boldogan. Aztán erre a kijelentésre felfigyelt Amazon aki eddig a ketrec sarkában a dugi halat zabálta.
-Fiúk????-kérdezte csillogó szemmel és rögtön közénk ült. Én akkor már feküdtem és Howl is és kicsit riadtan néztünk először egymásra majd a vidámságra.
-Mi?-kérdeztem végül.
-Fiúkkal élsz együtt??-kérdezte még mindig a csillogó sárga szemeivel
-De ti vagytok az utolsók??
-Igen, de...
-Uram Thor de mázlista vagy!-mondta felvidulva.
-Miért is?-kérdetem értetlenül mire Amazon komoly arccal nézett rám. Howl pedig a fejét kezdte fogni és "Ó Istenek..." félét magyarázott.
-Te komplett hülye vagy?-kérdezte komoly arccal.
-Mi?!
-Legalább harciasak?-kezdett ábrándozni a 110 százalékban boldog tüskeség.
-Mi??
-És védelmezőek?-állt fel és elkezdett járkálni. Howl még mindig a fejét fogta.
-Hogy?
-És helyesek?
-Hogy lehet egy sárkán helyes?-kérdeztem magamnak.
-És szeretnek téged?
-Mi van??
Hm??-kérdezte végül elég állva.
-Nyugi van, mindent elmesélek, csak nyugodj le.
-AZ EGYIK A BARÁTOD!!!-fakadt ki teljesen és majdnem kiugrott a bőréből. Howl pedig a szárnyait a fejére húzva "bújt "el.
-Tessék???
-Az egyik a barátod!!! Tudtam!!! Ááááá, uram Thor, de boldog vagyok!!!!!-mondta totálisan feldobódva aztán könnyezni kezdett és ráborult Howl hátára.
-Most pedig mi bajod van?-kérdeztem elképedve. Egyszerűen nem értem ezt a sárkány. Egyszer majd megsüketülsz, aztán pedig elbőgi magát saját magán. Nem értem, de mindegy.Felnézett Howl hátáról kisírt szemekkel és szipogva mondta.
-Csak imádom a romantikát.-mondta majd folytatta a zokogást.- Mert mindig olyan szép a vége.-nézett fel újra.-A fiú megmenti a lányt és együtt élnek míg meg nemhallnak-felelte és tovább zokogott.
-Na idefigyelj, Amazon! Először is Én mentettem meg Szikrát Cannibal-től és másodszor pedig nem olyan világot élünk ahol mindennek happy end a vége! Mi vagyunk az utolsók! Ez szerinted boldog vég? Szerintem nem az!-álltam fel és fakadt ki belőlem. Mindketten felfigyeltek és értetlenül néztek rám. Még a szomszédos cellákból is felfigyeltek a lények. Idegesen bámultam Amazon kisírt, értetlen szemeibe majd megenyhülve körbenéztem és idegesen visszamentem a cellámba és bezártam magam után. Idegesen hátatfordítva a külsőknek leültem és haragosan motyogtam magamnak. Remélem Szikráék nincsenek akkora bajban mint én. Remélem nincs semmi bajuk és nem indultak utánam, mert akkor ők is ide kerülnek aztán nem fogunk tudni kijutni... Efféle gondolatok hagyták el a fejemet. Aztán hirtelenfelindulásból kinyitottam a ketrecem(fogalmam 'nincs hogyan, de nem lényeg) és odasiettem Amazonhoz.Amazon épp Howlnak magyarázott aztán észrevett. Épp mondtam volna valamit de megelőzött és szorosan átölelt. Nem tudtam mire vélni így hagytam had tegye, mert nála bármi elő fordulhat. Mikor elengedett lefeküdtem a helyemre és vártam hogy elhelyezkedjen ő is.
-Meséljek?-kérdeztem vidáman.
-Igen!!-virult fel, majd visszaült vidáman.
-Oké. Szóval a két fajtársam Szikra és Fogatlan. Fogi zöld szemű, Szikra pedig türkiz. Fogi kicsit visszahúzottabb, de Szikra pedig védelmezőbb.-az utolsó szónál láttam Amazon szemében a reményt és a vidámságot.-Csak, hogy őrülj, Amazon, Szikra az jobban hajlik felém, mint Fogatlan.-ekkor újra megcsillant a zöld tüskekoronás szeme.-Szikrával találkoztam először...-aztán elmeséltem nekik mindent amit tudniuk kellett. Végül feltettem egy kérdést inkább Amazonnak.
-Kérdés?
-Most Szikra szeret téged?-kérdezte visszatartva minden érzelmét. Nem tudom miket tartott magában de biztos volt egy adat boldogság meg szerintem egy kis sírás is.
-Hát...-gondolkoztam el, aztán felébredtek a hasamban a lepkék. Szikra szeretne? Bár ez hülyeség! De az első találkozás óta védelmez, mint a ha a testvére lennék...Vagy inkább a szerelme.Nem, ez nem lehet! Tereld el a gondolataidat, Dreamy! Nincs szükséges szerelemre! Az gyengít!
-Dreamy?-ébresztett fel egy hang.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Elbanbúltál, minden rendben?-kérdezte Howl.
-Persze. Csak elgondolkoztam.-aztán ránéztem a Vidámságra. Elaludt. Pontosan mennyit gondolkoztam? Mindegy.-Bevisszük?-kérdeztem Howl. Bólintott és Amazont bevittük a helyére, majd vissza mentünk.
-Segítsek?-kérdezte Howl. Ő tudta hogy mi a bajom. Neki szívesen elmondom, ellenben a Vidámságnak.
-Ha tudsz, jól jönne.
-Pontosan mi bánt?
-Hát azt még én sem tudom.
-Akkor eltudod mondani a fontosabb infókat Szikráról?
-Persze. Szikra az a sárkány aki rögtön segít a bajba jutott sárkányokon, vagyis rajtam.-aztán újra elgondolkoztam. Szikra segített rajtam, mert bajban voltam.De nem hagyott ott ahogyan azt mások tették volna. És utána viselte a gondomat magam helyett. Mindent megtett értem. Szembe szállt a legerősebb sárkánnyal, csak hogy megmentsen. Majdnem meghalt, miattam. És én erre? Erre bunkózok vele, hogy hagyjon békén. Én egy szörnyeteg vagyok. És most utánam jönnek. De bajba fognak kerülni! Ki kell innen jutnom!!-Köszi, Howl a segítséget. Most megyek aludni, jó éjt.-köszöntem el majd elmentem aludni. Mielőtt lefeküdtem még egyszer Szikrára gondoltam. Úgy tűnik hiányzik és aggódok érte. Ó Istenek, szerelmes vagyok!