2.rész

(Dreamy szemszöge)

Reggel mikor felkeltem, még csak kinyitottam a szemem -nem keltem fel- és gyorsan körül kémleltem. egy medencében voltam. Minden tiszta zöld volt. Középen volt egy kis tavacska amiben halak úszkáltak. Nem tudom, hogy kerültem ide, de biztos hogy a két idegesítő fajtársam volt. Mi ennyire érthetetlen abban hogy nem kell a segítségük és egyedül is túl élem itt kint? Eddig is kint éltem egyedül a "vad" sárkányokkal... Szuper. Bár, az igaz hogy van pár parám de túl élem. Felemeltem a fejem és láttam hogy mindketten alszanak. És azt is láttam hogy a jobb szárnyam be van kötözve. Felültem és elkezdtem mozgatni. Mikor meg próbáltam mozdítani majdnem felkiáltottam de gyorsan lefeküdtem és rátettem a mellső lábaim a számra és összeszorítottam a  fogaim és becsuktam a szemem és levettem a lábaim a számról. Hogy jutok ki innen? Megrándult a szárnyam és így képtelenség repülni...na de akkor hogy? Kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem. Körül néztem hátha van valami kijárat ami viszonylag alacsonyan van. egyszer csak megakadt a szemem egy helyen. Bingó! Meg találtam hol juthatok ki! Hurrá! van esély! Még egyszer óvatosan körül néztem,és lassan felálltam. Óvatosan elkezdtem odabicegni a kijáratom közelébe. mikor előtte voltam még egyszer körül néztem a biztonság kedvéért majd vissza néztem a kijáratra. Egy kicsit magasan volt. Magamban azért még egyszer átgondoltam hogy hogy is fog ez menni. Nem szórakoztam rajta, neki rugaszkodtam és ahogy tudtam felugrottam a sziklákra. Kimeresztettem a karmaim hogy fent maradjak rajta. Magasra ugrottam de sajnos ez még kevés volt. Először lenéztem majd felpillantottam a célom irányába. Ránéztem a szárnyamra és kicsit elgondolkoztam. Ha nem használhatom a szárnyam, és a karmaim kevesek lesznek, akkor hogyan jutok fel? Nem akartam sokat filozofálni, hanem egye fene, hogy fáj és megrándult és nem szabad erőltetni, neki ugrottam és a szárnyaimmal sikeresen kijutottam. Nem is néztem vissza, hanem elkezdtem teljes erőmmel futni. Hogy hova? Azt még én sem tudom, de a lényeg hogy jó messzire tőlük. Mikor már jól kifáradtam a nagy loholásban letelepedtem egy fa tövében és nagyok lélegezve kifújtam magam. Majd a szárnyamra néztem. Még mindig be volt kötve. Közelebb hajoltam és megharaptam a kötést. Nem haboztam egy percet sem letéptem a kötést. Utána elkezdtem mozgatni a szárnyamat. Egy kicsit még fájt de túlélem. A kötés egyik leszakadt részét bevettem a számba és előre nyújtottam az egyik mellső lábam. Rákötöztem a darabot és számomra kimutatva hogy született túl élő vagyok. Még egy kicsit pihentem aztán elindultam kaját keresni. Még nem akartam még repülni, nehogy baja essen a szárnyamnak, így inkább lassan sétálgattam. Nem siettem sehova, semmiért...csak szép lazán... Utam során láttam hogy három kis fióka játszadozik, fetreng,vagy játékból lövik egymást. jó volt őket látni. A fióka koromra emlékeztettek. kis koromban egyedüliként születtem, a testvéreim meghaltak. A sárkánycsapdászok elfogtak minket és a családomat -akkor még éltek a tesóim- és elveteműlten kivégeztek a tesóim. Pedig örültem volna ha még élnének. még emlékszem is a nevükre: Volt egy bátyám: Cam, akivel sokat játszottam akkoriban és mindig segített ha elestem; Volt egy nővérem is:ő Samantha volt,egy tipikus lány, kényes-fényes lány. Aztán volt két öcsém is akiknek még ki se nyílt a szemük. Ők voltak Band és Sand. Őket is nagyon szerettem, de sajna nem sokáig voltak velünk. alig egy hétig. Anyukámat Cherrynek hívták és apukámat pedig Liamnak. Apukám tagja volt egy legendás,titkos sárkány szövetségnek amely nagyon szervezett és erős volt. abban a szervezetben tartoztak az egykor legerősebb sárkányok. A szövetség vezetője az öreg vezetője, akit The Alpha néven ismertek. Ő egy Gnúvad volt. Az egész szövetség akkor esett szét mikor egy másik, sötét Gnúvad megtámadta a helyszínüket és porrá nem rombolta. Egy régi emlék, ami megmarad... A támadást követően pár nappal lettem teljesen árva. A Gnúvad megtalálta a barlangunkat és a szüleimmel is végzett. Én szerencsére eltudtam menekülni.Még egy régi emlék...ami megmarad....és súlyos sebet éget...
Miközben a kissárkányokat nézegettem egyszercsak valaki vagy valami nekem ugrott és elkezdtünk oldalra borulni. Nagy bukdácsolás közepette a hátamra fordultam,nem tudom hogyan. Végül "földet értem" az a bizonyos valami/valaki lefogta a szárnyaimat így nem tudtam nagyon szabadulni. Felnéztem arra bizonyos valaki/valamire és kiderült hogy egy valaki volt. Még hozzá Szikra. Idegesen nézett rám a türkiz szemeivel. Mérgesnek tűnt. Nem is csodálom, elszöktem szó nélkül. De ha egyszer szabad akarok lenni akkor az is leszek,ne mondja meg hogy lehetek e szabad vagy nem. Punk-tum és kész.
-Mit keresel itt?-kérdeztem tőle idegesen.
-Te meg hogy merészelted hogy csak eltűnsz sebesülten?!-kérdezte ő is idegesen. Úgy látszik aggódott. Értem? Na, ne nevetessen,kérem. Tudok magamra vigyázni! Bár...azért kedves tőle.
-Én szabadnak születtem! Nélkületek!-vágtam vissza. Fogatlan végig ott állt mellettünk és figyelt. Kicsit kellemetlenül érezte magát.
-Srácok, szerintem menjünk...-jelentette ki bajlóslóan.
-Nem!-kiabáltuk rá egyszerre. Fogi kicsit megijedt és inkább elfordult nézelődni.Még egy kicsit szemeztünk Szikrával majd megadta magát és leszállt rólam úgy mintha szivességet tenne.Vagyis nem sok kedvességgel.
-Köszönöm.-mondtam neki gorombán miután megráztam magam.
-Nem szívesen. Nem örülök, hogy kint vagy. Egyedül. Így...
-Kösz, de maradok...Egyedül...-válaszoltam kicsit idegesen.