(Dreamy szemszöge)
Az "utazás" közben elaludtam egy "rövid" időre. Álmomban Szikrával és Fogatlannal voltam. Éppen halásztunk aztán én beleugrottam a vízbe. A srácok a víz fölé repültek megnézni mi történt. Abban a pillanatban kibuktam a vízből és belerántottam őket is. Először megijedtek aztán belementek a játékba. A víz alatt követtek és egy gyönyörű víz alatti kis helyre vezettem őket. Egy hajó roncshoz. Gondoltam játszunk még egy kicsit, hadd ijedjenek meg. Beleúsztam a hajó belsejébe, mikor nem figyeltek, aztán jól elbújtam. Mire észbe kaptak már nem voltam ott. Nagyban keresni kezdtek...
-Hé! Ez még él?-ébresztett fel egy hang.
-Nem tudom. Piszkáld meg, hátha felébred.-felelte egy másik hang.
-Mi folyik itt?-kérdezte egy mély, parancsoló, hangos hang. Talán a kapitány...
-S-s-semmi,kapitány. Csak a sárkány...
-Mi van vele??Meghalt? Mert ha igen, akkor nagy bajban vagytok!!-kiáltotta a két viking arcába.
-Nem, dehogy! Semmi ilyesmi nem történt, főnök. Csak alszik...
-Azt erősen ajánlom.-mondta szúró szemmel majd ott hagyta őket. Szegény emberek. Nem akarnak rosszat. Biztos nem most először volt rájuk mérges a kapitányuk.
-Jaj most mi lesz?-kérdezte síró hangon-Lehet, hogy ő az utolsó és ha eljutunk oda, ahova visszük akkor lehet hogy elpusztul és nem lesz többé Éjfúria faj,és kihall, és az a mi hibánk lesz! Meg fogjuk ölni az utolsó Éjfúriát! És kipusztul a faj!!-magyarázta és könnyek szöktek a szemébe. Ilyet még sohasem hallottam egyik embertől sem. Elérzékenyültem. A barátja (szerintem az) a kezét a vállára tette és vigasztalta:
-Nyugi, nem lesz semmi baja.-,mondta majd ott hagyta. Kedves egy barát...A mellettem maradt viking rátette a kezét a nyakamra és nézett, de közben gondolkozott. Mivel mindent hallottam képbe voltam. Kinyitottam a szemem és barátságosan ránéztem(közben feküdtem).Gyorsan elrántotta a kezét, de mélyen a szemembe nézett és inkább vissza tette. Bízott bennem. Kedvesen rám mosolygott és elkezdett simogatni. Először a nyakamat simizte majd már a homlokomat csikizte. Majd felemeltem a fejem és a alatta csiklandozott. Nagyon jó érzés volt, de be voltam ugye zárva. Sajna. Majd a fiú {közben kiderítettem (vagyis gondoltam ránézésre), hogy kb. 16 éves kis fiúcska, aki jó barkács és hihetetlenül találékony meg persze egy kiköpött zseni}a "börtönömet" kezdte vizsgálni és magában motyogott.
-Hogy ha ezt elvágom...ja nem nem nem nem ezt el kéne fűrészelni,de ez egy nagyon erős agyag szóval ez így nem lesz jó...de ha mégis akkor mit kezdjek a kötelekkel mert azok se egy könnyű anyagok...-motyogta én pedig érdeklődve néztem. Aztán egyszer csak felnézett az égre. Én is követtem a példáját és az eget pásztáztam. Esteledett. Rám nézett mire én is a szemébe néztem.
-Hamarosan vissza jövök.-köszönt el majd még utoljára meg csikizte az államat és elment. Szomorúan néztem utána. Kedves fiú. Bár vékonyka és semmi helye sincs itt, de kedves. Azon gondolkoztam, hogy ők lehet, hogy kalózok. De akkor minek vadásznak sárkányokat? Nem értem. Láttam, hogy a legénység bevonul és gondolom vacsoráznak majd elmennek aludni és holnap frissen és üdén indulnak majd tovább. Lehet nekem is ezt kéne tennem. Letettem a fejem majd felfigyeltem valamire. Egy morgásra. Nem tudtam mi lehet ez, aztán később rájöttem. Én voltam az. Korgott a hasam. Éhes vagyok. De nagyon. Magamba fojtottam az éhséget és lehunytam a szemem de nem voltam álmos. Körülbellül 2 óra múlva nyílt az ajtó a fedélzetre és egy sötét alak lépett ki belőle egy nagy táska féleséggel a kezében. Nem tudtam hogy ki vagy mi az ezért elkezdtem mocorogni a csapdámban. Sajna nem igazán sikerült kiszabadulni, de miközben egyre közelebb ért hozzám a valaki, egyre jobban kezdtem félni és vadabbul próbáltam kiszabadulni. Mivel be van kötözve a szám, így nem tudtam lőni se. az alak megállt előttem és letette a zsákot majd lehajolt hozzám. Ekkor vettem észre hogy egy lámpás van nála. Meggyújtotta és lerakta elém. Ekkor már felismertem. A haverom volt az. Közben már hallottam a nevét. Philiph. Philiph a neve. Kedvesen letelepedett elém és rám mosolygott. Én is kedvesen üdvözöltem.
-Kérsz?-vett ki valamit a zsákjából. Mi volt az? Hal! Boldogan vettem tudomásul hogy hozott nekem halat, és mohón indultam felé. Csak hogy be van kötözve a szám. És hozzá vagyok ráncolva ehhez az izéhez és nem tudok enni. Végig néztem a bezárt többi részemen és szomorúan nyugtáztam neki a tekintetettem hogy nem tudom megenni.
-Semmi baj. Felkészültem.-vett ki valamit a zsákjából és leszedte rólam a "száj kosarat". Egy kicsit tátogtam majd mosolyogva néztem rá. Vissza mosolygott és lerakott elém egy kupac halat. Indultam volna megenni de nem tudtam. Hátra néztem és Philiph-re nézem segítség kérően.Legörbült a szájá és idegesen matatni kezdett a tatyójában.
-Pillanat!-mondta én pedig felegyenesedve pásztáztam kíváncsian hogy mit csinálhat.Az egyik pillanatban felpattant egy fogóval. Kicsit megijedtem.Kicsit eszelősen nézett ki feltartott fogóval.
-Jaj, semmi baj. Nyugii...- közeledett felém, mire megnyugodtam és visszafeküdtem. Hátra ment ahol a láncok vannak és próbálta elvágni a láncokat. Én közben nézegettem. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó. Mindketten ijedten felkaptuk a fejünket és Philiph gyorsan a cuccaival együtt elbújt mögém, ahol nem látszódik. Szerencsére nem jött ki rajta senki csak a szél nyitotta ki. Philiph előbújt és elment becsukni az ajtót. Még egy kicsit dolgozott a láncokon aztán elégedetten felállt és nézte keze munkáját.
-Kész! Most már megtudod enni és már szabad is vagy. Eltudsz menni.-mondta mosolygott rám. Ránéztem aztán feltápászkodtam. Még egyszer ránéztem aztán rá ugrottam a fiúra amitől hátra esett. Kicsit megijedt aztán már nevetett mert elkezdtem nyalogatni. Nem igazán tudott leállítani de aztán később leszálltam róla és kicsit arrébb ugrottam és felálltam játszó állásba. A suhanc nem tudta, hogy mit akarok aztán mikor elkezdtem "csóválni" a farkam akkor leesett neki,hogy csak játszani akarok. Ő is felállt "játszó" állásba és mosolyogva nézett. Én is mosolyogva néztem vele farkas szemet aztán egyszer csak elkezdtem futni oldalra. Philiph gyorsan elindult de elcsúszott a lába és összeesett. Én loholás közben hátra néztem kinyújtott nyelvvel de akkora már felállt és üldözni kezdett. Gyorsan neki kapaszkodtam az árbócot tartó oszlopnak és bele mélyesztettem a körmeim és elkezdtem felfelé mászni. Mikor Philiph is oda ért kicsit elkomorodott hogy utánam kell másznia. Én addigra már épp másztam a vitorlára. Nagy nehezen elhelyezkedve észak (asszem észak irányba néztem) irányba fordultam. A karmaimat belemélyesztettem a fába majd a távolba meredtem. Sajna csak tenger látszódott mérföldekig. Honágyam volt. Hiányoztak Fogiék. És a szabadság. Philiph lentről elégedetten nézett engem. Aztán az egyik pillanatban kicsapódott az ajtó és kitörték belőle a kalózok. Philiph ijedten fordult hátra.
-Mit csinálsz itt kint?-kérdezte a vezérük .Philiph még válaszolni se tudott mert a kapitány észre vette hogy üres a "sárkány" helye.-Mit csináltál azzal a vadállattal?? -kérdezte miközben megfogta a fiú ingét és felemelte. Philiph csak az ingét fogta ahol az ember fogta. Majd elkiáltotta magát:
-Fuss!!-kiáltotta. Ezt meghallottam(mert eddig semmit se hallottam). Gyorsan lenéztem a hang irányába.
-Ott van! Elkapni!!-kiáltotta a kapitány.Gyorsan elrugaszkodtam és próbáltam elrepülni. Tudtam hogy el kell hozni Philiphet , ezért lekanyarodtam a hajó oldalához. Philiph épp ott állt. Gyorsan felkaptam és odébb repültem vele. A fiú kicsit megijedt de a lábaimban biztonságot lelt. A kalóz vezér nagyon mérgesen nézett minket. Gyorsan még lőttem párat a hajóra. Mikor szálltam volna el, valami megragadta a farkam és nem engedett tovább repülni. Hátra néztem és a kapitány mérgesen fogta a kötelet. Aztán nagyot rántott és lehúzott a hajóra. Földet érésemkor dobtak rám egy erős hálót amiből nem tudtam kiszabadulni. A kapitány szúró szemmel hajólt le és így szólt:
-Meg vagy...és innen nem szöksz...-mondta majd felfigyelt egy kiáltásra.
-MEGJÖTTÜNK!-kiáltotta az egyik legény. A kapitány felegyenesedett és még egyszer visszaszólt.
-Ezt vésd az eszedbe...-mondta majd elment. Én visszamorogtam hozzá majd megnéztem hogy hogy van Phil. Nehezen és félve felnézett és sóhajtva bólintott. A hajó pár pillanattal később megállt és a legények körém gyűltek.
-Úgy hogy ne legyen baja!-kiáltotta valahonnan a kapitány. Az emberek megfogtak és levittek hálóstól a hajóról egy arénába. Ott kiengedtek és felálltam támadó állásba és mindenfelé pillantottam hogy hogyan szabadulhatnék ki. Philiph már nem volt velem. Aztán hallottam a kapitány hangát ahogy kölezeleg:
-Őt tegnap találtuk. Semmi baja és igazán harcias egy jószág. Talán ő az utolsó ezért háromszoros árat férek érte. Aztán láttam oda érni majd utána egy sötét alak követte...
-Kész! Most már megtudod enni és már szabad is vagy. Eltudsz menni.-mondta mosolygott rám. Ránéztem aztán feltápászkodtam. Még egyszer ránéztem aztán rá ugrottam a fiúra amitől hátra esett. Kicsit megijedt aztán már nevetett mert elkezdtem nyalogatni. Nem igazán tudott leállítani de aztán később leszálltam róla és kicsit arrébb ugrottam és felálltam játszó állásba. A suhanc nem tudta, hogy mit akarok aztán mikor elkezdtem "csóválni" a farkam akkor leesett neki,hogy csak játszani akarok. Ő is felállt "játszó" állásba és mosolyogva nézett. Én is mosolyogva néztem vele farkas szemet aztán egyszer csak elkezdtem futni oldalra. Philiph gyorsan elindult de elcsúszott a lába és összeesett. Én loholás közben hátra néztem kinyújtott nyelvvel de akkora már felállt és üldözni kezdett. Gyorsan neki kapaszkodtam az árbócot tartó oszlopnak és bele mélyesztettem a körmeim és elkezdtem felfelé mászni. Mikor Philiph is oda ért kicsit elkomorodott hogy utánam kell másznia. Én addigra már épp másztam a vitorlára. Nagy nehezen elhelyezkedve észak (asszem észak irányba néztem) irányba fordultam. A karmaimat belemélyesztettem a fába majd a távolba meredtem. Sajna csak tenger látszódott mérföldekig. Honágyam volt. Hiányoztak Fogiék. És a szabadság. Philiph lentről elégedetten nézett engem. Aztán az egyik pillanatban kicsapódott az ajtó és kitörték belőle a kalózok. Philiph ijedten fordult hátra.
-Mit csinálsz itt kint?-kérdezte a vezérük .Philiph még válaszolni se tudott mert a kapitány észre vette hogy üres a "sárkány" helye.-Mit csináltál azzal a vadállattal?? -kérdezte miközben megfogta a fiú ingét és felemelte. Philiph csak az ingét fogta ahol az ember fogta. Majd elkiáltotta magát:
-Fuss!!-kiáltotta. Ezt meghallottam(mert eddig semmit se hallottam). Gyorsan lenéztem a hang irányába.
-Ott van! Elkapni!!-kiáltotta a kapitány.Gyorsan elrugaszkodtam és próbáltam elrepülni. Tudtam hogy el kell hozni Philiphet , ezért lekanyarodtam a hajó oldalához. Philiph épp ott állt. Gyorsan felkaptam és odébb repültem vele. A fiú kicsit megijedt de a lábaimban biztonságot lelt. A kalóz vezér nagyon mérgesen nézett minket. Gyorsan még lőttem párat a hajóra. Mikor szálltam volna el, valami megragadta a farkam és nem engedett tovább repülni. Hátra néztem és a kapitány mérgesen fogta a kötelet. Aztán nagyot rántott és lehúzott a hajóra. Földet érésemkor dobtak rám egy erős hálót amiből nem tudtam kiszabadulni. A kapitány szúró szemmel hajólt le és így szólt:
-Meg vagy...és innen nem szöksz...-mondta majd felfigyelt egy kiáltásra.
-MEGJÖTTÜNK!-kiáltotta az egyik legény. A kapitány felegyenesedett és még egyszer visszaszólt.
-Ezt vésd az eszedbe...-mondta majd elment. Én visszamorogtam hozzá majd megnéztem hogy hogy van Phil. Nehezen és félve felnézett és sóhajtva bólintott. A hajó pár pillanattal később megállt és a legények körém gyűltek.
-Úgy hogy ne legyen baja!-kiáltotta valahonnan a kapitány. Az emberek megfogtak és levittek hálóstól a hajóról egy arénába. Ott kiengedtek és felálltam támadó állásba és mindenfelé pillantottam hogy hogyan szabadulhatnék ki. Philiph már nem volt velem. Aztán hallottam a kapitány hangát ahogy kölezeleg:
-Őt tegnap találtuk. Semmi baja és igazán harcias egy jószág. Talán ő az utolsó ezért háromszoros árat férek érte. Aztán láttam oda érni majd utána egy sötét alak követte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése