Második Évad- 15.rész

(Dreamy szemszög)

Miután Szikra elment megkeresni a két pörgőst,én ott maradtam a Viharszelőkkel, Paris-sal és Berry-vel. Később, már Szikra elég jó ideje elment, így a többiekkel elmentünk megkeresni. Az egyik pillanatban erős szárnycsapkodást, és idegen sárkány illatot éreztem mögülem. Abban a szent minutumban pár sötét, páncolos Éjfúria ragadott meg minket és akaratunk ellenére hurcoltak minket. Természetesen kapálóztunk, de nagy karmaikkal erősen tartottak. 

-Eresszetek! Meg kell keresnem Szikrát!!-ellenkezdtem, de az engem vivő egyszerűen kiengedett a karmai közül. Vagyis inkább megforgatott a karmai között, így láttam az arcát. Sisakféle védte a fejét, a hátát, a lábát, és a szárnyai tövét szintén páncél takarta. Biztos megérezte, hogy őt figyelem, ugyanis kedvesen lenézett rám. Kék szeme rikított a szürke testén, és egy kis hajszerűség kilógott a sisakja alól. Kedvesen elmosolyodott, Először mintha legbelül érintett volna egy fura érzés, de aztán elaludt. Mielőtt kínos lenne, kedvesen visszamosolyogtam rá. Egy darabig mosolyogtunk, majd felfigyelt, és úgy repült tovább. Közben a mosoly nem fagyott le az arcáról. Egy darabig csak nézelődtem, majd felé fordultam.

-Mi a neved?-hirtelen közeledésemre elkapta a fejét az útról és rám figyelt.

-Nixo. Téged hogy hívnak?-érdeklődött.

-Dreamy. Amúgy ötletes név. Rövid, de találó.

-A te neved is fantasztikus! Soha nem hallottam még ilyen nevet.-válaszától, kicsit elvörösödtem. Szikra sosem dicsérte meg a nevem... Gondoltam magamban. mikor látta, hogy eléggé magamba meredtem, visszafordította tekintetét az útra.

-Ömm...-kezdtem, mire felém fordult.-Most... Hova...-makogtam-Hova is megyünk?

-Az Éjfúriák titkos búvóhelyére.-nézte az utat. Újra.

-És még messze van?

-Annyira nem. Te, figyelj!-nézett le rám.-Mégis mit csináltatok a barátaiddal oda kint? Meg is sérülhettetek volna...

-Hát, izéé...-kezdtem, mire érdeklődő kék szempárt kaptam válaszul. -Az úgy volt, hogy... Ó, ez egy hosszú történet!-sóhajtottam.

-Mesélj, én ráérek.-mosolygott.

-Hát, jó...Megsebesültem, elszöktem, megtaláltak, harcoltam, elkaptak, szökési kísérlet, nem sikerült, ketrec, szabadulás, és újra itt vagyok.-hadartam. Nixo először nem tudta mit feleljen, majd végül nyelt egyet és megszólalt.

-Ez...Ez pontosan mennyi idő volt?-kérdezte nevetve.Természetesen én is nevettem, majd hamar alább maradt, ugyanis történt egy óriási kanyar amitől sikitóztam.-Nyugi, vége.

-Örülök neki...-sóhajtottam.

-Itt is vagyunk!-szólalt meg később Nixo. Hátra hajtottam a fejem, így fejjel lefelé szemeztem a hellyel. Biztos szép lehetett, ugyanis csak egy nagy kialudt vulkánt láttam. -Bellül sokkal szebb.-mosolygott a szürke szállítóm. Berepültünk egy szűk kis alagúton, majd közel repültünk a földhöz. Nixo gyorsabban csapkodott a szárnyaival, majd a lehető legóvatosabban letett. Még hátamon maradtam, mikor leszállt mellém a Kék szemű. Felém tartotta a mancsát, mire a hasamra dőltem és hagytam, hogy felsegítsen. Felálltam,majd gyorsan leráztam magam. Nixo eltakarta a lábával a fejét, nehogy megcsapjam. Mikor vissza egyenesedtem szinte egyszerre elnevettünk magunkat. Nixo elkezdett magyarázni, hogy mi ez a hely és magáról is pár dolgot említett. Például, hogy ő a törzsfő fia. Említette, hogy van egy húga is. Egy kegyes, jó módú "cica baba". Fogadni mernék,ha megtalálja Szikrát, letámadja. Ebben holtbiztos vagyok. Nixo elment egy kicsit. Nemsokkal később megláttam a távolban Szikrát.

-Szikra!!-kiáltottam, mire felfigyelt. Odarohantam hozzá és szorosan átleltem. Ekkor megszólalt mögülem egy gúnyos, nőstény hang.

-A szerelem tényleg vak...-motyogta a szemeit forgatva. Idegesen felé fordultam és összehúztam a szemem. A Nőstény Sátán itt van. Biztos Ő lehet Nixo húga, Lady.

-Netán valami gond van?-kérdeztem idegesen felvont szemöldökkel.

-Nem, nincs.-ült le úriasan a "hercegnő". Úram,Thor! Ez sárkánynak meri magát nevezni????

-Apuci elkényeztetett kislánya.-forgattam a szemem.Lady a jogos és igazságos kifejezésemre mérgesen, szinte vörösen izzva hagyta el a helyszínt. Amúgy a kis hófehér, rózsaszín "ártatlanság" első áldozatom lesz, ha egy ujjal is bántani merészeli(/tudja, mert az sem biztos) Szikrát!! Miközben dühösen elviharzott, győztes vigyor telepedett az arcomra, a mérges szemeim alá. Szikra értetlenül meredt rám

-Ez meg mi volt?-kérdezte.

-Egy kis lecke a csajnak. Lesz még belőle elég...-feleltem, és füstöt fújtam ki az orromból.

-Lányok-fogatta a szemeit. Ennyit a megértésről...Nem sokkal a galiba után Biltz és Amazon jelent meg Szikra előtt és épp "játszunk riportert!" kedvükben voltak. 

-Mit gondolsz az új csajról?-kezdte Biltz.

-Engem hagyjatok...-fordult el Szikra, aminek hatására engem támadtak le, mint a papparazik. Éljen! De mivel érdekes témában kérdezgettek(Szikra kérdése nálam is) így bele mentem. Szikra egy ideig játszotta a nézőt(megjegyzem, amazonék hangos beszélgetésére sokan felkapták a fejüket), majd megint elment. Remek! Lelépett megint... Most vagy megkeresem vagy....

-Szia!-szállt le mellém Nixo. 

-Szia. Nem láttál egy sötét Éjfúriát? Ő a barátom és megint elment...-keresgéltem a szemmel de egyszerűen lehetetlen! Van itt tök millió Fúria, erre elveszik egy tök idegen helyen! Azt hiszem ezt eltanulta tőlem...Hupszi!

-Nem, nem láttam. Viszont a húgom azt mondja, hogy valaki megsértette. Nem tudod, hogy ki lehet az?

-Nem, nem tudom. Fogalmam sincs.-Nixo barátságosan vállat vont majd elkezdett körbe vezetni. A földről tűnve gyönyörű volt a táj. Fészkek mindenhol! Oh mit nem adnék egy kicsiért! Nixo odavezetett a vízesés partjához és leültünk beszélgetni. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy egy barna kis Éjfúria rágcsálja a farkam. Felemelem és a kicsi kedvesen néz vissza rám. Mielőtt rosszat gondolna rá mosolyogtam, amit ő is kedvesen nyugtázott. Nem sokkal később egy kis VégzetDal is megjelent mellette. Mindketten kedvesen elém sétáltak és bemutatkoztak. A Fúriát Brownynak, a Dalt Northnak hívják. Hamarosan visszamentem a leragadt bandához, de magammal hoztam a két kicsit is. Sajna Nixo már nem jöhetett velünk. Lehet nagyon kerüli Szikrát. Hamarosan az előbb említett is megérkezett. 

-Sziasztok!-köszöntött az elveszett.

-Szia!-rohantam oda hozzá és átöleltem.

-Kik az új barátok?

-a Fúria Browny, a Dal pedig North.

-Jó napot, Szikra bácsi!-köszöntötte őket a két kicsi.

-Sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket.-hajolt le hozzájuk. Persze erre akaratlanul elmosolyodtam. Szikra lefeküdt mellém, majd figyelte a játszó fiókákat. Utána én is követtem a példáját.

-Hát nem aranyosak?-kérdeztem.

-De, azok.-felelt. Nem sokkal később egy koromfekete félig vak, sebhelyes Éjfúria jelent meg a színen. Gyorsan a szárnyaim alá bújtattam őket. Szikra tisztelettudóan felállt.

- Látom, új tagokat köszönthetünk.- Kezdte beszédét.
- Üdvözletem.- Köszönt Szikra
- Mi járatban errefelé?
- Engem Lady hozott ide.- Mutatott a Sátánra. Nem leszünk jóban, ha csak így ellopja Szikrát!
- Igen, a lányom már mesélte. Gyertek velem.- Mondta, majd elvezetett minket a vízesés mellé.
- Mondom a tervet. Mivel én vagyok ennek a helynek a vezére, ezért én döntöm el, hogy kik lakhatnak itt. Ti is maradhattok, de csak egy feltétellel.- Mondta rémisztő hangon
- És mi lenne az?- Vonta kérdőre Szikra.
- Csak is akkor, ha te hozzámész Ladyhez, Dreamy pedig az enyém lesz.- Mondta vörösen izzó szemével
- Azt soha! Inkább elmegyünk!- Ölelt át. Mégis mi a fészkes fenét képzel ez?? Bye, bye Búvóhely!

- Hát, ha nem, akkor meghaltok! Mindannyian!- Utasította ránk a "testőreit". 
Még egy ideig ott álltunk, az örök közeledtek. Felismertem a hajas haveromat közülök. Nem tehetett semmit, pedig tudtam, hogy sajnálja. Ekkor megszólaltam:

-Mit szólnáál...-kezdtem suttogva majd lőttem egy plázmát az őrök elé és a lehető leggyorsabban eltűntünk előlük.

-Utánuk!-kiáltotta a vezér, és utánunk küldte a testőreit. A kanyarokat gyorsan vettük, de mégis utolértek minket. Ekkor Szikra próbálta egy-egy lövéssel lelassítani őket, de a páncélzat védte őket.

-Francba!-suttogtam. Próbáltunk a föld fölött szárnyalni de nem segített. Már majdnem beleszédültem a körözésbe, amikor a vezér szájában ott lógtak a kicsik. 

-Oda kell mennünk!-indultam oda, hova Szikra kénytelen volt követni. Tisztességes távolságban megálltam előtte mire letette a kicsiket, de lefogta a farkukat.

-Szóval...-kezdte-Benne vagy?-kérdezte. Szikra épp akkor szállt le mögöttem. Mellém baktatott és a szárnyával átölelt. Biztatóan a szemebe nézett. Nagyot sóhajtottam, majd a főnökre néztem. Tettem egy lépést, majd kihúztam magam. Épp akkor szállt le Nixo és Lady mögötte.

-Nos?

-Legyen.-nyögtem ki.-Benne vagyok!-Hallottam, hogy Szikra ellenkezik, de a testőrök visszatartják. Lady arcára leült a győztes vigyor, Nixo szomorúan szemezett a földdel.

-Ez az, aranyom.-vigyorgott a vezér. Odasétált mellém,és átkarolt a szárnyával. Úgy kezdtünk el sétálni. Egy pillanatra sikerült hátra pillantanom. Láttam Szikra csalódott, szomorú, mérges arckifejezését. Legszívesebben megöleltem volna, hagyva ezt az egészet, de meg kellett tennem. Érte. A többiekért. Ennyivel tartoztam neki. A szökéseim miatt... Szomorúan visszafordultam és követtem Demon lépteit. Beléptünk a család házába. Tágas volt gyönyörű. Demon oda vezetett az asztalhoz, hogy megebédeljünk. Ő,Én és Nixo. Pfffh,a kis vakarcs rászállt Szikrára, tudva, hogy nem avatkozom bele. Pfh, szánalmas...Hamarosan meg is hozták az ételt. Nehezen ment le a hal a torkomon. Elgondolkoztam, hogy vajon mi történhet Szikrával.

-Jól vagy?-ébresztett fel Nixo.

-Persze.-feleltem kevés magabiztossággal. Majd hirtelen becsörtetett Lady.

-Jhaj, Apa! Képzeld, ez a Szikra olyan csodálatos! Fogott nekem halat, repültünk együtt.. Olyan gyönyörű a szeme!-áradozott az orrom előtt(!!!). Lenyeltem a halat, és felé fordultam.

-Kedves Lady!-kezdtem halál nyugodtan. Persze a szeme rögtön szikrákat hányt.-Szeretnélek figyelmeztetni, hogy attól még, hogy elbuktam, nem jelenti azt, hogy megszűntem létezni.-vetettem óvatosan oda neki.

-Te mégis miről beszélsz?-háborodott fel.

-Csak arról, hogy nem jelenti azt a szerződés, hogy nem találkozhatok Szikrával!-emeltem meg a végét. Lady szinte teste már szinte égett a méregtől.

-Na ide figyelj!-kezdte.Ez a szerencsétlen, értelmetlen veszekedés Nixo között zajlott, így szegény behúzótt nyakkal hallgatta.-Te! Megtiltom, hogy találkozz Szikrával!-erre felvontam a szemöldököm.

-Mi? Te szabod meg, hogy mit ne tegyek? Uram, Thor, ki vagy te?

-A barátod ÚJ párja!-dörzsölte az orrom alá.

-És neked hatalmad lenne fölöttem?-vontam kérdőre felvonva.-Figyelj, és hozzá megyek apádhoz, szóval ÉN fogom NEKED megszabni, hogy mit ne csinálj! Első, hogy vedd le a mocskos mancsaidat Szikráról!-erre elhallgatott. Végtére is én nyertem. Igazam van. Vőrősen égett a dühtől és a szégyenétől. 

Itt is az új rész! Reméljük a jövőben is követitek szegények kalandjait.

(Ui.:A vita lehet elég durva lett, bocsi)